Jól jótékonykodni

A jótékonysági eseményeknek ma már se szeri, se száma, süteményvásártól a futásig ma már szinte minden eseményre ráaggatják a jótékonyság szót. De lehet-e a jótékonyság elcsépelt? Vagy túl sok? Szerintem nem. Lehet viszont jól és kevésbé jól csinálni. 

Jótékonyság szívből

Mivel ma már szinte mindig mindenhol gyűjtenek valakinek vagy valamilyen célra, talán azok is kissé immunisak lettek az ilyen kezdeményezésekre, akik egyébként fogékonyak arra, hogy segítsenek a rászorulókon. Ehhez nagyban hozzájárultak az utcai perselyezések és a rendezvényekre kitelepült önkéntesek, akik egy felmatricázott gyűjtődobozzal felszerelkezve próbálnak az egyébként teljesen más miatt jelen lévőktől pénzt kérni. Nos, ezek azok a jótékonysági kezdeményezések, melyeken a kor mostanra túlhaladt. Be kell látni, már ide is kell a megfelelő körítés. Vagy egy olyan esemény, mely önmagában garantálja a sikert.

Ez utóbbira volt remek példa a két szombati szegedi jótékonysági program. Az, hogy több mint félezer motoros gyűlik össze az ország minden pontjáról, csak azért, hogy segítsen, azt gondolom, nagyon erős üzenet. Az utak rosszfiúi, a macsó keménylegények egy emberként állnak ki a rákbeteg gyermekek támogatásáért minden évben – ez olyan gesztus, amihez hasonlót keveset látni. És bár ekkora tömegeket még nem mozgat meg, de a maga módján szintén nagy siker az alsóvárosi főzés is, hiszen ott unokától a nagypapáig mindenki tevékenyen is részt tud venni a jótékonyságban – az eladásra kínált pálinka megfőzésétől egy egyszerű sütemény elkészítéséig. Azok pedig, akik jótékonykodnak, tulajdonképpen nem tesznek mást, mint esznek. Csak ezen a napon nem otthon, hanem a szabad levegőn, jó társaságban, olyanok körében, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak a körülöttük lévő világról.

Ennyiből áll segíteni. Nem nagy dolog, és mégis nagyon nagy. Csak jól kell csinálni, ez a titka. És akkor a jótékonyság sosem lesz elcsépelt, és mindig érték, sőt élmény marad.