Hihetetlen: folyékony aranyat találtak Algyőnél

„Megindult az olaj!” – harsogták 1965 nyarán a hírek Algyő környékén.

Olaj hozta el Algyő jövőjét

A Tisza menti község határában ekkor történt meg az a geológiai áttörés, amely nemcsak a falut, hanem egész Csongrád megyét, sőt, a hazai energiagazdaságot is új pályára állította. Az első kutatófúrás nyomán feltörő fekete arany új korszakot hozott az alföldi mezőgazdaság és paprikatermesztés világába: az ipar, a technológia és a jövő korszakát.

Egy falu, ahol a mélyből jött a jövő

Az egyik rövidhír így számolt be az eseményről: Csongrád megyében a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet termálkutat fúratott, azonban forró víz helyett 2290 méteres mélységből olaj tört fel.
Az 1965-ös algyői olajmező felfedezése szenzációként hatott: már az első fúrás során olyan mennyiségű nyersolaj tört a felszínre, hogy a jelenlévő szakemberek csak döbbenten figyelték. A becslések szerint több mint 600 millió hordó kőolaj és 114 milliárd köbméter földgáz rejtőzött a föld alatt. A kitermelés még abban az évben elindult, a mezőt a MOL (akkoriban a Magyar Olaj- és Gázipari Tröszt) vette gondozásba.

Munkahelyek, utak, új élet

Az olaj nemcsak energiát, hanem munkahelyeket is hozott. A kezdeti 25 fős csapat 1971-re 1600 főre nőtt. A dolgozók nagy része mérnök, technikus vagy olajipari szakember volt, akik Szegedről vagy más városokból érkeztek. Új lakótelepek, szolgáltató központok, kulturális intézmények épültek. A Tisza alatt húzódó vezetékek Százhalombattáig szállították az olajat, míg a földgáz egyenesen Budapestig ért.

A „gázfalu” legendája

Algyőt sokáig csak így emlegették: a falu, ahol előbb lett fűtés, mint járda. A gázinfrastruktúra fejlettsége miatt itt valósult meg először falusi környezetben olyan életminőség, amelyet addig csak városokban lehetett elérni. A közintézmények saját kazánházat kaptak, a háztartások termosztát segítségével szabályozhatták a fűtést.

Olaj, gólyák, legendák

A helyiek sok érdekességet meséltek az olajmezőről. Az egyik legismertebb történet szerint a frissen felszínre hozott olajat sokan csak „algyői bornak” hívták – sötétvörös árnyalata és sűrűsége miatt. A gólyák, mintha semmit sem érzékeltek volna a környezetváltozásból, ugyanúgy fészkelték körbe a fúrótelepeket, mintha csak újabb villanyoszlopok jelentek volna meg. 

A jelen és a jövő

Ma már az olaj- és földgázkitermelés volumene csökkenőben van, ám Algyő továbbra is fontos szereplő az energetikai térképen. Az egykori infrastruktúra ma új célokat szolgál: geotermikus energia, mezőgazdasági fűtés, sőt gyógyászati fejlesztések is épülnek a korábbi olajipari bázisokra.

Mérföldkő Algyő történetében

Csütörtökön sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy a MOL 37,4 megawatt teljesítményű naperőművet, valamint 40 megawattórás energiatároló rendszert épít ki Algyőnél. A rendezvényen beszélt Molnár Áron, Algyő polgármestere is – büszkeség számomra, hogy részese lehetek ennek a mérföldkőnek Algyő történetében. A település elmúlt kétszáz évének két kiemelkedő fordulópontja volt: az egyik a szegedi nagy árvíz után bekövetkezett teljes újjáépítés, a másik pedig 1965, amikor az egyik termálkútból nemcsak víz, hanem kőolaj is előtört. Ez az esemény gyökeresen megváltoztatta Algyő arculatát. A következő tíz évben a lakosságunk ezer fővel nőtt – jellemzően fiatal, munkaképes férfiakkal –, ami alapjaiban írta át a falu társadalmi és gazdasági szerkezetét. Algyő mezőgazdasági-halász településből ipari központtá vált. Jelenleg mintegy 700 vállalkozás működik a településen, ami méretéhez képest rendkívül magas szám – mondta.