Fának csapódott, kigyulladt, majd felrobbant – pillanatok alatt tragédiába fordult az átmulatott éjszaka

Ketten meghaltak, hárman megsérültek a Fiat Punto utasai közül a Mindszentnél történt súlyos balesetben. Az autó fának ütközött, kigyulladt, majd felrobbant; akadt egy tanárnő, aki segített a mentésben, azt azonban nem tudta megmondani, hogy a sofőr, akit próbált kihúzni a személygépkocsiból, még élt, vagy már halott volt.
 

Ketten meghaltak a súlyos balesetben

Lehet, hogy sok olvasónknak ismerősek voltak a fent leírt események, a tragédia tizennyolc évvel ezelőtt, 2007. július 8-án történt, és akkor a körülmények miatt úgynevezett diszkóbalesetnek tituláltuk – átmulatott éjszaka, diszkózás után történt. Nem akarjuk tudósítóként sem újra átélni, ezért, és főként a kegyelet miatt az áldozatoknak és a sérülteknek most csak a keresztnevét írjuk le. Péter és Imre hunyt el, Éva, Tamás és Ferenc súlyos sérülést szenvedett.

Nemcsak áldozatok, hősök is voltak

Az eseményeket Bendéné Tóth Katalin mindszenti tanítónő szavaival idézzük fel, aki annak idején a vele együtt utazó fiatalokkal közösen segített a mentésben, ők értek a helyszínre először – és tették, amit tenniük kellett.

– Már messziről észrevettük, hogy valami lángol, amikor közelebb értünk, láttuk, hogy fának ütközött egy autó. Megálltunk... – csuklott el akkor Katalin hangja, majd folytatta: – Amikor odaértem, láttam, hogy Peti a sofőr, megpróbáltam kihúzni, kimenteni, de nem sikerült, mert beszorult a lába. Az a borzasztó, hogy fogalmam sincs arról, élt-e még, vagy már halott volt – mondta 2007 júliusának végén.

Azzal folytatta: a mentéskor a percek óráknak tűntek. Segíteni kellett a többieknek. Csak a jobb hátsó ajtó nyílt, ott ült Ferenc, akit Katalin kihúzott a térdére. Éva nem akarta, hogy hozzányúljanak, nagy fájdalmak gyötörték. Meg kellett győzni, muszáj, hogy kijöjjön, mert felrobbanhat az autó, és meghal. Tamást Benedek Dávid húzta ki a bal hátsó ablakon. A lányokkal odébb vonszolták a sérülteket, majd a robbanás kivetette a kocsiból Imrét. És lángolt a Fiat Punto.

– Akárhányszor beszélek róla, mindig végiggondolom, mit lehetett volna jobban, másképpen tenni, úgy, hogy mindannyian megmeneküljenek. Az eszem tudja, hogy semmit, a lelkem azonban nem nyugszik, háborog. Borzalmas élmény… – osztotta meg velünk 18 évvel ezelőtt érzéseit Bendéné Tóth Katalin.

A temetés

Imre búcsúztatására, temetésére elmentünk fotós kolléganőmmel, Schmidt Andreával. Nem láttak szívesen, és ezen akkor sem csodálkoztam. Többször megkértek, távozzunk, de maradtunk, mert azt a feladatot kaptuk, tudósítsunk a szertartásról, amin több százan vettek részt. Erről az „epizódról” elég ennyi. Végül álljon itt egy gyászoló véleménye az elhunytról, ami biztos Péterre is igaz: – A mai napig nem tudom felfogni Imre hirtelen, tragikus halálát. Segítőkész, tiszta szívű ember volt.