Egyre kevesebb gyümölcs terem, a lekvárfőzés lassan csak emlék marad

Míg nagyanyáink és szüleink idejében a fáról szedték, ma már örülünk, ha csak néhány szem terem. Elkeserítő a hazai termés helyzete.

Egyre szegényebb a magyar termés

Térségünkben egyre szűkösebb a gyümölcskínálat, lassan csak egzotikus termésekből készülnek a téli lekvárok. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt még többféle lekvár sorakozott a spájz polcán, ma viszont egyre kevesebb a választék. Minden nyár a befőzésről szólt. A szóbeszéd szerint idén szinte semennyi barack sem termett, cseresznye és meggy is csak alig lett. A baracknak már tavasszal vége volt, egyetlen éjszakai fagy, és odalett az egész virágzás. A meggy és a cseresznye is alig élt túl, ahol lett is, a jég verte el. A divat mostanában a narancs-vagy a fügelekvár. Ezeket mindig importból be lehet szerezni, de ha ilyen ütemben tolódik a klíma mediterrán irányba, pár év múlva a kertekben már nem barack, hanem fügefák fognak nőni. Rendkívül elkeserítő a helyzet. Ott tartunk, hogy egy ízletes, jó gyümölcsért nem elég a helyi piacot meglátogatni. A multikkal nem is próbálkozom. Többször is előfordult velem, hogy a gyümölcsök küllemre gyönyörűek voltak, de az ízük csalódást okozott. Íztelen, éretlen, így a kukában landolt. A természet megtréfál minket, de úgy érzem, hogy ennek már fele sem vicc. Nyáron minden kiég, tavasszal minden megfagy. Ősszel érik az, aminek tavasszal kellene, ha egyáltalán megérik. A saját kert gyümölcsei inkább ritkaságnak számítanak, mint megszokott nyári bőségnek. Aki teheti, még próbálja eltenni, amit lehet, de sok helyen már az is kérdés, lesz-e mit szedni. Lassan kihal az a generáció, amely számára még hagyomány volt a lekvárfőzés, a fiatalabbak pedig már azért nem viszik tovább ezt a szokást, mert egyszerűen nincs miből befőzni. Senkinek sem jó így. Attól tartok, hogy ez csak rosszabb lesz. Az évek múlnak, a gyümölcsök fogynak, a hagyományok kihalnak.