Kertészet helyett utcáról szerzik be a virágokat, pedig ezzel fájdalmat okoznak

Virágot lopni dívik most már Szegeden. Úgy tűnik, bevett szokás, hogy nem a kertészetbe, hanem az utcára megyünk virágért. Nem jár taps viráglopásért Szegeden sem.  

Viráglopás nem trendi

Egyre több, közterületen ültetett virágágyás tűnik megtépázottnak, nem a gondozás hiánya miatt, hanem mert egyszerűen kilopkodják belőlük a növényeket. Egy virág általában nem számít nagy értéknek, kivéve, ha valami egzotikus vagy különleges, például húsevő fajta. Nem számít, mi kerül a tolvaj kezébe – amit tesz, az minden esetben bűncselekmény, és elítélendő. Legutóbb Szegeden egy férfi cickafarkot lopott el, nem hisszük, hogy teát akart belőle főzni. A nagy kérdés, hogy miért nem gyűjtötte inkább a mezőn. Ott bőven talált volna, akár egy szekérnyi menyiséget is vághatott volna belőle, sőt még az elburjánzott növényzetet is ki tudta volna gazolni. Ezt értékeltük volna, de a lopást nem. Értékeltük volna, mert a kertgondozást idő és energia vezérli, a lopást viszont csak a rosszindulat és a romlottság. Mindenki jobban járna, ha inkább ültetnénk, mint kiszednénk. A város így is egy betontenger, ha még a növényektől is megfosztjuk az utcákat, pár éven belül szó szerint mindannyian megsülhetünk. Sivataggá változtatjuk a lakhelyünket. 

Kijelenthetjük, hogy most már újabb rém tartja rettegésben a szegedieket. A szikés és a késes támadók után most felbukkant a viráglopások specialistája, a metszőollós rém. Kapucnival a fején, metszőollóval a kezében járja Alsóváros utcáit. Nem fizikailag, hanem lelkileg fáj az, amit tesz. Aki éveken át gondozza a kertjét, annak szívfájdító élmény, ha valaki semmibe veszi a munkáját, és megfosztja az örömétől. Ne tegyük ezt egymással, mert így is süllyed az emberségesség hajója. Minden kis tisztességtelenség egy újabb rés a falon, és ha ezek elszaporodnak, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy eltűnt a közös bizalom, a gondoskodás, a másik iránti tisztelet.