A Csillag börtön segítette karrierjét, de a lelke egy részét időről időre ott hagyta a rácsok között

Bátyi Zoltán a ’90-es évek elején főnököm és kollégám volt a Reggeli Délvilágnál, s smúzolás nélkül írom, írhatom le: büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhattam vele. Hosszú idő után szerdán találkoztunk újra és beszélgettünk pályafutásáról, a bűnügyekhez és a Csillag börtönhöz fűződő viszonyáról Szeged egyik családias hangulatú éttermében, amit a népnyelv csak úgy hív: az Isten háta mögött. 

A szegedi

Jövőre lesz 70 éves, Szegeden született, a megyeszékhelyen végezte iskoláit, az általánostól az egyetemig. Első írása, egy vers a Délmagyarországban látott napvilágot 1975 nyarán, és már másod- és harmadéves jogászhallgatóként írt az egyetemi lapba és a Csongrád megyei Hírlapba. Első cikkeit Nikolényi István gondozta, de nagy hatással volt pályafutására mások mellett Bagaméry László, Süli József, Tóth József és Szávay István.

– Kezdettől vonzottak a bűnügyek, nem a regények, a megtörtént esetek. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a Csillag börtön közelében laktunk a Kossuth Lajos sugárúton, biciklivel pillanatok alatt odaértem – árulta el Zoli, aki 2020-ban a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkáraként ment nyugdíjba.

A „cukislányok” – a kifejezés az idősebbeknek ismerős, beszédes – bírósági tárgyalásától figyelt, koncentrált jobban a bűnügyekre, és a rendszerváltástól számítja a bűncselekmények eldurvulását, a súlyosabbak elszaporodását Szegeden. Akkortól szabadabb, szabadosabb lett az élet, és akkor aggatták az újságírók a „bűn városa” eposzi jelzőt a megyeszékhelyre.

Farkas Helga elrablása

– Az első komoly ügy, amivel szerkesztőként foglalkoztam Farkas Helga elrablása volt, ami a mai napig nem oldódott meg, mert az elkövetőkre – akiket én annak tartok – nem tudtak rábizonyítani semmit. Az egyiket megölték, és az ő feleségének a vallomása mindenre rávilágított, férjét és cimboráját nevezve meg tettesnek – közölte a véleményét Bátyi Zoltán. Hozzátette: az eset egyik érdekessége az volt, hogy akkor, 1991-ben még nem szerepelt a BTK-ban az emberrablás büntethető tételként.

Viszont a bűnügyek sötét világával már korábban találkozott: 1985 januárjában jelent meg mindkét helyi napilapban – Délmagyarország és Csongrád megyei Hírlap – az akkor 100 éves Csillag börtönnel foglalkozó cikksorozata, ami sokat lendített pályáján.

A Z. Nagy-gyilkosság és Magda Marinko

 – A következő nagy horderejű ügy, amivel találkoztam, a Z. Nagy-gyilkosság volt 1994 januárjában, ebbe is beleástam magam. Később könyvet írtam erről a borzalmas bűncselekményről Marinko, avagy a halál zsoldosa címmel, tényszerűen, nem bulvárosan, de érdekesen – erre nagyon ügyeltem. Foglalkoztatott, mi játszódhatott le benne, maga a Marinko-jelenség. Az adatgyűjtés során ismerkedtem meg a Magda Marinkót elfogó rendőrrel, Kószó Zoltánnal, folyamatosan egyre több segítségem, segítőtársam akadt, eljutottam Petőfi Attila tábornokig, aki anno fiatal nyomozóként dolgozott Szegeden – elevenítette fel az adatgyűjtés folyamatát Bátyi Zoltán.

Ez a 2013-ban megjelent kötete fogyott el a legnagyobb példányszámban, de hasonlóan sikeres volt a 2015-ös Hóhércsárdás, melyben azt járta körül, hogy Magyarországon miként zajlottak a kivégzések – a nyomozásban az internet is segítette. Kiderítette: a kötél általi halálra ítélt aradi vértanúkat Franz Bott brünni katonai hóhér, az aradi vár hóhéra végezte ki – akasztotta fel. Ezt megelőzően, 2001-ben és 2009-ben jelent meg az Arató Lászlóval közösen írt két nagy hatású csillagos könyv: A Csillag – Börtönkönyv és az Életfogytiglan – Az apró kortyokban fogyasztott halál, az első kötet két kiadást élt meg.

Bátyi Zoltán: kellett a szünet

– Többször szünetet kellett tartani, kiszállni a bűncselekmények és a börtönök nyomasztó, sötét világából. Nagy hatással voltak rám, mert jó a beleélő képességem, kicsit úgy éltem meg, úgy dolgoztam fel az eseteket, mintha velem történtek volna meg, lelkileg nagyon megviseltek – vallotta Zoli, aki megemlítette, hogy a börtönkönyvekhez az anyaggyűjtés alatt kollégájával heteken át jártak a Csillag börtönbe. Tárcák és novellák írásával pihent és lazított, első novelláskötete 2011-ben jelent meg Táncol a Tisza címmel, és idén ősszel jelenik meg az ötödik a szegedi önkormányzat támogatásával. Ezen kívül a Szeged című folyóiratban a Bűnhistóriák cikksorozatban dolgozta, dolgozza fel a Szeged környéki eseteket.

A szimpatikus gyilkos

– Igen, találkoztam szimpatikus bűnözővel, már első találkozásunkkor nem akartam elhinni, hogy több embert megölt; de olyan is akadt, akinek a tekintete arról árulkodott, semmit sem bánt meg, és soha nem is fog. A legkülönlegesebb börtönbeli riportalanyom az az elítélt volt, aki festőművésszé képezte magát, az ő történetét is megírtam. Egyébként a művész titulus, jelző nem túlzás: nevezett a világ összes börtönének kiírt rajzpályázatra, és bekerült a mintegy 30–40 főt számláló legjobbak közé, alkotásaikat Szegeden – ahol mintegy két évtizedig raboskodott – mellett több nyugat-európai nagyvárosban kiállították. Azt mondta nekem, úgy értékelte, az embert akartam megírni a történetében, azt, amivé vált, hogy teljesen átalakult, más személyiség lett. Ezt azzal köszönte meg, hogy egy festményt adott ajándékba – zárta történetét Bátyi Zoltán.