Kampány, meg a kávézacc

Napjainkat átszövi a politika, a kampány. Szerencsére legalább már az aláírásgyűjtés lezárult. Voltak olyan jelöltek, akik agresszíven nyomultak, szinte lasszóval terelték össze az embereket, hogy meglegyen az a bűvös húszezer. Sokaktól hallom, hogy bárcsak június 10-e lenne már, mert elegük van a cécóból.

Egyik olvasónk megkérdezte, hányszor követhet el egy jelölt, jelölőszervezet, vagy akár az önkormányzat jogsértést a kampányban? A válasz, finoman szólva, ahányszor csak akar.

Két-három naponta számol be a sajtó arról, hogy vármegyénk egyik városának regnáló polgármestere, polgármesterjelöltje kampányával összefüggésben kifogással éltek a Helyi Választási Bizottság felé. A bizottság tárgyal, megállapítja a jogsértést, eltiltja a jelöltet, vagy a jelölőszervezetet, netán az önkormányzatot a további jogsértéstől, egy-egy esetben az én pénztárcámhoz mérten ugyan hatalmas, de egy kampányban kis összegűnek számító bírságot is kiszab. A jelölt, a jelölőszervezet, vagy éppen az önkormányzat meg jót röhög a markába, szivarzsebből kifizeti a nevetséges összeget, aztán leszedi a kifogásolt tartalmat az online felületről (amit azért addig akár ezrek láthattak), vagy éppen ragaszt egy impresszumot a plakátra, aztán kész, vége, pont.

Az elmúlt napokban olvasóink közül többen is megkerestek bennünket azzal, miért csak ilyen nevetséges összegű a bírság? Volt aki tízszeresére növelné, más azt javasolta, úgy kellene megreformálni a választási törvényt, hogy ha egy jelölt iksz alkalommal megsérti a választási alapelveket, azt zárják ki. Fair játék, vagy mehet a levesbe.

Olvasónknak valószínűleg igaza van, de azzal kell főzni, ami van. Azért aki nem elvakult szektahívő, a kampányból, meg a jogsértések számából, csak ki tudja olvasni, mi várhat a jövőben a városra, nem kell hozzá kávézacc.