Dallal telt meg a Senior Center

A Dankó Pista Nótakórus 15. dalostalálkozója kis késéssel kezdődött. Ezért Beke Mátyás elnök mindenkit megnyugtatott, mikor közölte, 45 perces „rövid” beszédét félre tette. A soványabb verzióban mindenkit köszöntött, és elmondta, hogy Bánfalvi József emlékének szentelik rendezvényüket, aki 35 évig igazgatta a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumot, és emellett négyszáz dal szövegét, száznak a zenéjét szerezte – ezek jelentős része a gimihez közeli Bárkában született –, vagyis ebben a műfajban is maradandót alkotott.

A mennyben is énekel

A találkozón nyolc produkció mutatkozott be, elsőként a házigazdák álltak a közönség elő, akik egy-egy Bánfalvi és Dankó nótacsokorral szórakoztatták dalos kedvű társaikat, Makra András és a Sámli zenekar kíséretében. De előtte még az egykori radnótis, a 2006-ban alakult Dankó Pista Nótakórus tagja, Pónyai Éva emlékezett a 105 éve született, 15 esztendeje elhunyt pedagógusra, művészre.

– Biztos vagyok benne, hogy hallgat bennünket a mennyben, sőt valószínűleg együtt énekel velünk – mondta Éva.

Zsombóról és Székkutasról is jöttek

A vendéglátó Dankó Pista Nótakórus után a zsombói Bokréta Népdalkör következett, majd a székkutasi Murgács Kálmán Nótaklub, akik vállalva bakijaikat és bizonytalanságaikat – amelyeket rögtön javítottak – is nagyszerű hangulatot teremtettek, és a betakarítást idézve, sikert és vastapsot arattak, például a Rámás csizmát visel a babám és a Vékony héja van a piros almának című nótákkal. A Szegedi Hóvirág Nyugdíjas Népdalkör sem maradt el tőlük, az ő dalaiknak is állandó témája volt a szerelem, a csalás és megcsalatás, de ezek mindig kedvesen és szimpatikusan jelennek meg a magyar nóták, többek között a legendás szegedi-szatymazi származású Dankó István, vagy ahogy mindenki ismeri Dankó Pista, szerzeményeiben.

A Senior Center, ha lehet ilyen csacskaságot írni egy épületről, megfiatalodott – igaz, a közelmúltban felújították – az előbbieket követő alsóvárosiaknak, petőfitelepieknek és az ukrán dalokat előadó együttesnek köszönhetően is. A közönség, vagyis azok, akik éppen nem szerepeltek, is együtt énekeltek a fellépőkkel, tehát minden dalt nagy és vidám kórus adott elő, fantasztikus hangulatot teremtve. A legnagyobb dicséret, amit az intézményvezető, Tóth Ildikó mondott: észre sem lehetett venni, milyen meleg van. Csak ekkor vettük észre, valóban tombol a kánikula, amit ventilátorok enyhítettek kissé.

Harmonika, filmslágerek

Utolsó fellépőként a Bakos József–Antal János duó, előbbi harmonikázott, utóbbi énekelt, következett régi, filmekből ismert slágerekkel, de a Bob herceg című operett legnépszerűbb dala, a herceg belépője is felcsendült. A napot a Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába zárta – minden asztalon ott volt a szövege, bár valószínűleg nem volt rá szükség –, hiszen Szeged híres város, Tápéval határos, és ott lakik a babám, kivel leszek páros. Akik ezt most olvassák, azok is énekelhetik. Hogy is van?