Szerb ortodox, református és unitárius imahelyek

2021.07.24. 18:02

Isten háza – Séta a vásárhelyi templomtornyok nyomában – Galéria

Három felekezet, a szerb ortodo­xok, a reformátusok és az unitáriusok imahelyeit egy kétórás sétán mutatta be Hódi Nóra idegenvezető Vásárhelyen, az önkormányzati Tourinform Iroda szervezésében.

T. Sz.

Az első unitárius imaház és iskola 1891-ben nyitotta meg kapuit Vásárhelyen, két évvel később már 527 lelket számlált az egyházközösség. 1910-ben megépült a csúcsíves gót stílusú, 32 méter magas tornyú, a legelső teljesen felszerelt unitárius templom Magyarországon. Északi–déli tájolású, jól érvényesül a Völgy utca kettéágazó szakaszában. A templom közadakozásból, 55 ezer koronából, részben egy helyi téglagyáros adományából épült.

Az 1910-ben épült északi–déli tájolású unitárius templom jól érvényesül a Völgy utca kettéágazó szakaszában.

A templomot Kruzslicz Károly építész tervezte, orgonáját Rukovina János szegedi műorgona-építő építtette. A völgy utcai templom belső részét tizenkét évvel ezelőtt újították fel: az ablakokat egy négyzetméternyi minta alapján rekonstruálták.

A hadsereg vitte a harangot

Az I. világháború megtépázta az egyházközséget. A templom megmaradt, de a harangot és az orgonasípok egy részét a hadsereg elvitte.

Az 1920-as években azonban a „magból” újra élet serkent: új harangot öntettek, és a hiányzó orgonasípokat is pótolták. Az egyházközség anyagi megszilárdítására 60 hold földbirtokot vásároltak.

Bíró Lajos lelkész missziós tevékenysége kiterjedt a szomszédos városokra: Szegedre, Békésre, Békéscsabára, Gyulára és Orosházára. Az egyházközség 1957-ben elveszítette földbirtokát, s ettől kezdve papjai megélhetési gondokkal küzdöttek. Tíz évig önálló lelkész nélkül maradt a gyülekezet, majd 1986-ban került ide Kiss Mihály, aki újjáépítette a közösség szellemi és lelki életét. Nyugdíjba vonulásakor, 2018-ban Szabó Csengele lelkésznőt választották meg.

Templom sárból és fából

A reformáció első hódmezővásárhelyi emléke egy 1545-ben Szegeden lefolytatott hitvitához kapcsolódik, amelyen a vásárhelyi Mátyás pap is részt vett protestáns oldalon. A török hódítás kezdetén pozitív várakozással fogadták a reformáció hívei az uralomváltást. A törökök azonban csak különadó megfizetése fejében engedélyezték a protestáns vallásgyakorlatot, a lelkészek tevékenységét, az egyházszervezet működését, templomok használatát.

A barokk stílusú, hat öl széles és tizenhat öl hosszú, egyhajós református ótemplomot 1721–23. között építették.

A török hódoltság idején védelmi okokból tiltották a szilárd építőanyagok használatát, mert a hadviselő felek attól tartottak, hogy a kőből és téglából emelt épületek erődítményként is felhasználhatók lesznek. Így Vásárhelyen egy sárból és fából épített templom szolgálta a református hitéletet. 1720-ban engedélyezték az egyházközösségnek a templomépítést. Az építkezéshez szükséges pénzt és építési anyagokat a hívek, a város és a két földesúr adományaiból teremtették elő.

A barokk stílusú, hat öl széles és tizenhat öl hosszú, egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, fiókos dongaboltozatú templomot 1721–23. között építették. A templom berendezése eleinte igen kezdetleges volt.

Lőrések és védfal

A templomot 1741-ben gróf Károlyi Sándor többszöri figyelmeztetése után, az ismételten fenyegető háborús veszély miatt, befelé szélesedő lőrésekkel ellátott védfallal vették körül. A védfal hossza 104 öl, magassága körülbelül 310 centiméter, szélessége 78 cm volt, falát 43 oszloppal erősítették meg.

1741-ben a torony állandó zsindelytetőt kapott, ekkor helyezték fel rá a toronygombot. Az ótemplom 1992-es felújítását megelőzően 1989 és 1990 között B. Nagy Katalin régész vezetésével ásatásokat végeztek a templom környezetében. Megtalálták a valószínűleg az 1600-as években vályogból és fából épült templom kerítésének nyomait. A kerítés árkából kidobált földet az egyik partján halmozták fel.

Misztikus homályban

1792-ben az Isten Anyja tiszteletére felszentelték a vásárhelyi ortodox keresztények templomát a mai Rapcsák András úton. Ahogy a Hódmezővásárhelyi ortodox templom története és kincsei című kiadványban fogalmaznak a szerzők: a város megújult belvárosának évtizedekig mellőzött és igencsak leromlott állapotú műemlékét egyfajta misztikus homályosság lengte körül.

A 2012-ben kívül-belül felújított templom a keleti és a nyugati keresztény kultúrának és építészeti hagyományának sajátos ötvöződéseként jött létre.

Az ikonosztáz kialakulása

Az egyhajós, késő barokk, copf stílusú templom előtt kezdetben nem állt torony. A templomhajó és a szentély 1786-ra készült el, az első tornyot csak később, 1806-ra emelték. A templom mai formáját 1889-ben nyerte el. Vásárhely egyetlen ortodox építészettörténeti emlékének sajátossága a bizánci hagyományokat tükröző, az oltártérnél megfigyelhető különleges kialakítás.

Az ikonosztáz az ortodox keresztény templomokban a szentélyt és a templomhajót elválasztó képfal neve, melyen meghatározott sorrendben elhelyezett szentképek láthatók.

Az ikonosztáz az ortodox keresztény templomokban a szentélyt és a templomhajót elválasztó képfal neve, melyen meghatározott sorrendben elhelyezett szentképek láthatók. Az ikonosztáz kialakulása Kr. u. 5. században kezdődött, amely egykor még egy alacsony elválasztó rács volt, melyen Krisztus és az Isten Anyja képe függött. A mennyezetig érő, teljes ikonosztáz a 9. században alakult ki.

(Forrás: Csányi Viktor: A hódmezővásárhelyi ortodox templom története és kincsei; a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség honlapja; a Magyar Unitárius Egyházközség Hódmezővásárhelyi Egyházközség weboldala.)

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában