Október hatodika nemzeti gyásznap

2021.10.05. 19:58

Vértanúság a magyarságért és a szabadságért

Egy 2001 végén hozott kormányrendelet szerint nemzeti gyásznap október hatodika, az aradi vértanúk halálának évfordulója. 1849-ben ezen a napon Aradon, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 13 tábornokát, míg Pesten hazánk első miniszterelnökét, Batthyány Lajost végezték ki. Az áldozatokról és az emléknap aktualitásáról kérdeztük Miklós Péter eszmetörténészt.

K. A. R.

Fotós: Frank Yvette

Fotós: Frank Yvette

Aradon, 1849. október 6-án reggel fél hat, valamint hat órai kezdettel Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet golyó által végezték ki, míg Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és gróf Vécsey Károlyt felakasztották. Ugyanezen a napon Pesten gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke szenvedett vértanúhalált.

A Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai katonai egyenruhában tisztelegtek a bajtársak emléke előtt. Archív fotó: Frank Yvette

Egy lámpavasra akasztották

– Az időzítés nem volt véletlen. Egy évvel korábban tört ki ugyanis a harmadik bécsi forradalom, amelynek során a Habsburgok zsarnoki uralma ellen küzdő osztrák forradalmárok gróf Theodor von Latour császári hadügyminisztert egy lámpavasra fölakasztották. Az aradi haditörvényszéket Karl Ernst törzshadbíró vezette, az ítéleteket pedig báró Julius von Haynau táborszernagy, Magyarország főhadbiztosa hagyta jóvá – emlékeztetett Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár.

Nem volt hiábavaló

A vásárhelyi Tornyai János Múzeum tanácsadója kiemelte, már a golyó általi kivégzés néhány esetben való engedélyezése is kegyelem volt Haynau részéről. Azt katonatiszthez méltónak tartották, míg az akasztás megaláztatása a köztörvényes bűnözőkkel sorolta egy táborba a szabadságharc katonai vezetőit – tette hozzá.

– Ugyan a szabadságharc vereséggel ért véget, de a forradalom eszméinek nagy része, például a jobbágyság megszüntetése, a törvény előtti egyenlőség és a népképviseleti parlamentarizmus megvalósult. Ez megalapozta az 1867-es kiegyezést, az Osztrák–Magyar Monarchia megszületését és a modern polgári magyar állam létrejöttét. Így tehát a megtorlás vértanúinak, köztük az aradi tizenhárom tábornoknak, az áldozata nem volt hiábavaló – mutatott rá.

Szegeden és Makón élt

Miklós Pétertől megtudtuk, hogy Damjanich János a szegedi központtal megszervezett harmadik honvéd zászlóalj vezetőjeként tevékenykedett és olyannyira büszke volt katonáira, hogy az 1849. március 5-i győztes szolnoki csata után így kiáltott nekik:

„Fiúk! Büszke vagyok rátok: Ti az ördögöt is megveritek! Megérdemlitek, hogy mindnyájan tisztekké legyetek, de hol volna akkor az én kedves harmadik zászlóaljam?”

Hozzátette, Damjanich felesége, Csernovics Emília 1848 őszén, amikor férje a délvidéki hadszíntéren volt, Szegeden lakott, a tábornok 1849. október 6-i aradi kivégzése után pedig évekig Makón élt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában