Kalmár Zsigmond anyagi és szellemi értéket teremtett

Adományaival rendszeresen segítette a szociálisan rászorulókat, agg iparosokat, a Szeretetház lakóit, de örömmel állt kulturális kezdeményezések mellé is.

T. Sz.

Kalmár Zsigmond emlékezete a vásárhelyi Tornyai-múzeumban. Fotó: Tábori Szilvia

Saját költségén bevezettette a kútvölgyi szanatóriumba a villanyvilágítást, kiburkoltatta a Simonyi utcát, valamint harangot adományozott a susáni templomnak. A rostagyáros jótéteményeinek sorát hosszasan folytathatnánk. Ahogy a Kalmár Zsigmond emlékezete című, pénteken kora este megnyílt kiállításon Miklós Péter történész fogalmazott: a tárlat egyszerre ipar- és technikatörténet, miközben emléket állít egy olyan nagyszerű embernek, aki nem csupán anyagi, szellemi értéket is teremtett Vásárhely életében. Öröksége példaként állhat előttünk.

Egy derűs ember mosolyog azokon a korabeli fotográfiákon, amelyet Kalmár László, a rostagyáros dédunokája ajánlott fel a vásárhelyi Tornyai János Múzeumnak. Részben ezek a kordokumentumok keretezik a terem közepén elhelyezett korszakalkotó eszközöket. Az 1936-ig működő Serház téri üzemben közel százezer mezőgazdasági eszközt, rostát, magtisztítót, kukorica morzsolót gyártottak.

Világhírű rostáló gépei meggyorsították a kukorica szemek tisztítását és válogatását. A mezőgazdasági gépgyártást meghatározó saját fejlesztésű találmányát még 1888-ban Nagyváradon dolgozta ki és szabadalmaztatta, majd tíz évvel később Vásárhelyen telepedett le. Itt alapított üzemet a Kalmár-féle gabonarosta gyártására. Termékét külföldön is ismerték és elismerték, gyára fénykorában mintegy száz embert foglalkoztatott.