Hosszú évekig folyt a küzdelem a megye városai között

2021.11.21. 13:42

Szépséges hatvanhét esztendő: Szentes mint megyeközpontközött

Szentes város főterének ékessége a vármegyeháza. A patinás épület nemcsak építészetileg fontos, egyben annak a rövid, de izgalmas korszaknak is emléket állít, míg Szentes lehetett a megye központja. A megyeszékhely elnyerését többéves kemény rivalizálás előzte meg Szentes és a megye többi városa között. A város közigazgatási központtá válása nagy jelentőséggel bírt Szentes fejlődése szempontjából.

Majzik Attila

Hazánk történelme során számos központja volt megyéknek: a területet Szent István korában a térség központját adó várról nevezték el, több mint kétszáz esztendeig Csongrád városa is maradt a róla elnevezett megye székhelye. Mi­­után a vár áldozatul esett az 1241-es tatárdúlásnak, Szeged vette át a megye vezetését egészen 1498-ig, amikor is Szeged szabad királyi városi rangot kapott. A központ ezután bő két évtizedre Szerre – a mai Ópusztaszerre – került, majd rövid Csongrádi kitérő után Szegvár, Szeged, majd újra Szegvár lett a megye központja. A címre persze Szentes városa is ácsingózott: a kinevezéstől azt remélték, hogy gyorsan vasúthoz, távírdához, törvényszékhez jut a település.

Nem lett igazi megyeszékhely a falu

Bár Szegvár biztos pontnak tűnik a közigazgatási központként betöltött jócskán több mint száz évével, a falu mégsem fejlődött igazi megyeszékhellyé. A Károlyi-kastély helyére épített széképület kezdettől fogva szűknek és alkalmatlannak bizonyult a megyei testületek és hivatalok befogadására: a tisztviselők otthonról dolgoztak, a me­­gyegyűlések pedig továbbra is vándoroltak, 1825 és 1848 között Szegeden és Hódmezővásárhelyen is üléseztek.

1873-ban a belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a megyék területének rendezéséről. E javaslat szerint Csongrád megye Csanád megye egy részével egyesítendő lett volna, székhelyéül pedig Szegedet szemelték ki. Mint Labádi Lajos helytörténész írja, ugyan ezt a tervet a megyék tiltakozása miatt időlegesen félretették, ennek ellenére Szeged városa „vérszemet kapott” és mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltoztatás keresztülvitelének érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. A megyeszékhely az otthont adó városnak jogilag ugyan nem biztosított külön rangot, de az intézmények és hivatalok nagy forgalmat és figyelmet vonzottak, ezért is indult kiélezett küzdelem az érintett városok között.

Harc a központi szerepért

A települések közötti rivalizálásban Vásárhely központi fekvésével és fejlett kereskedelmével, iparával érvelt. Szentes szintén a jobb elhelyezkedésével, valamint szellemi potenciáljával in­dokolt, miközben a kinevezéstől azt remélték a városban, hogy gyorsan vasúthoz, távírdához, törvényszékhez jutnak.

Szeged pedig több új állami hivatalnak is helyet adott, így magának követelte a megyeszékhelyt is.

Mint a helytörténész kutatásaiból kiderül, Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag kiszakadt a megyéből, így furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megye területén kívül helyezik el.

Ekkoriban a város lakóinak száma már meghaladta a 28 ezer főt, így, mint a megye legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb városa méltán remélhette, hogy ráesik a választás. Ezen körülményekre hivatkozva Szentes város közönsége 1874 decemberében folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy székhelyváltozás esetén Szentes városát jelölik ki a megye székhelyéül.

Hogy a város esélyei még jobbak legyenek, felajánlották, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára minden díjazás nélkül a megyegyűlés rendelkezésre bocsátanak egy megfelelő telket, egymillió faltéglát és kellő számú fedélcserepet is. A megyegyűlés ugyan osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de a székhely kérdésében nem hozott végleges határozatot.

A miniszterelnök dönt

A megye egy év múlva, 1875 de­cemberében mondta ki, hogy vál­­tozás esetén egyedül Szentest tartja alkalmasnak a megye székhelyének. Mivel tényleges intézkedés azonban nem történt, a küzdelem is tovább folyt, immáron csak Szeged és Szentes között.

Végül az éveken át elhúzódó rivalizálásnak Tisza Kálmán vetett véget: a miniszterelnök-belügyminiszter 1878. március 31-én kelt leiratában jóváhagyta Csongrád megye székhelyének Szegvárról Szentesre leendő áttételéről szóló megyegyűlési határozatot.

Ezzel a többéves küzdelem végleg Szentes javára dőlt el, de újabb évekbe telt, mire a megye székhelye ténylegesen Szentesre került. A székházépítés előmunkálatai is igen lassan haladtak: az alapkő letételére is csak 1882. május 18-án kerülhetett sor.

A Makay Endre tervei alapján épült, klasszicista stílusú székház 1883 decemberére készült el, a megyegyűlés és a megyei tisztikar pedig a december 10-én megtartott ünnepélyes díszközgyűléssel vette birtokába új otthonát. Ezzel számítva hatvanhét éven át volt Szentes a megye közigazgatási központja.

Kádár átírja a terveket

Szentes valódi várossá válása is erre az időszakra esik, a település kezdetben lassú fejlődése az 1870-es, 80-as években gyorsult fel, amit csak az első világháború tudott megakasztani. Szentest 1882-ben bekapcsolták a gőzhajózási forgalomba, megkezdődött meg az utcák kikövezése és a korszerű közvilágítás kialakítása. 1887 őszén felavatták a város első vasútvonalát Szentes és Kunszentmárton között, 1888-ban elkészült a gimnázium reprezentatív épülete, 1888–89 folyamán pedig megtörtént a főtér régen tervezett kikövezése, valamint a vasúthoz vezető Fő utca keramittéglával tör­ténő kirakása.

1893-ban átadták a szentes–hódmezővásárhelyi vasútvonalat, 1898-ban megtörtént a villanyvilágítás próbaüzeme és az első állandó telefonállomások beállítása, 1897–99 között pedig felépült a Petőfi Szálló és a Központi Takarékpénztár palotája is. 1902-ben átadták a forgalomnak a Szentes–Csongrád közötti tiszai vashidat, 1906 folyamán pedig megnyílt az Orosháza–Szentes és a Szentes–Csongrád közötti vasútvonal, megindult a motorvonat közlekedés. 1909-ben megkezdték Szentes huszonkét legforgalmasabb utcájának aszfaltozását, 1912-re pedig felépült az új városháza, a járásbíróság, a katolikus népiskola, a kenyérgyár, a mozi és a Szentes Vidéki Takarékpénztár Kossuth utcai palotája is.

Ezekből az eseményekből is kitűnik, hogy a város fejlődé­­se szorosan összekapcsolódik me­­gyeszékhelyként működésének időszakával.

A címet végül az 1950-es új me­­gyerendszer kialakításával vesztette el a város: a Kádár János bel­­ügyminiszter által kidolgozott terv szerint

Hódmezővásárhelyre került az új székhely.

Érdekesség, hogy a végleges rendelet megszületése előtt, 1949 szeptembere és decembere között még Szentes lett volna Csongrád megye székvárosa. Később azonban, mire a végleges rendelet de­­cemberben megszületett, már Hódmezővásárhely szerepelt új megyeszékhelyként. A döntés pontos okait azóta sem tudjuk, elképzelhető, hogy amiatt került oda a központ, mert félúton feküdt Szentes és Makó között, és így egyszerűbb volt utaztatni a hivatalnokokat.

Egykor a megye sorsáról döntöttek itt, ma múzeum és levéltár lakik a patinás épületben.
Fotó: Török János

Hogy a város esélyei még jobbak legyenek, felajánlották, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára minden díjazás nélkül a megyegyűlése rendelkezésre bocsátanak egy megfelelő telket.

Ezek is érdekelhetik