Nyomot hagyott Szegeden Aba-Novák Vilmos - Fotók

A Magyar Kultúra Napja  alkalmából hirdette meg szombati emléksétáját a szegedi Dóm Látogatóközpont, amin Aba-Novák Vilmossal és szegedi alkotásairól derültek ki érdekességek. Az emlékséta egy sorozat része: az első januári alkalommal a Dömötör-torony állt a középpontban. Január 29-ére orgonasétát hirdetnek a fogadalmi templomba, februárban pedig lesz kulisszaséta, valamint a szegedi nagyárvíz történetével és a fogadalmi templom harangjaival ismerkedhetnek a résztvevők. 

Már az előző sétán is szó esett Aba-Novákról a Dömötör-torony freskói kapcsán. Most Lázár György értő idegenvezetésével tudtunk meg többet a festőről, akinek újszerű stílusa miatt egykor rajongói és bírálói is egyaránt akadtak. Kezdetként a művész életrajzába kaptunk vetített betekintést. Innen tudjuk: Aba-Novák Vilmos maga is harcolt az első világháborúban - megsebesült, jobb karja egy ideig béna volt -, személyes tapasztalatokat szerezve annak borzalmairól. A sajátosan szuggesztív stílus mellett talán ezért is hatnak máig akkora erővel a szemlélőre a Hősök kapuja freskói, amelyekkel a szegediek vitézségének, a 12 ezer hősi halált katonának is méltó emléket állított. 

A művész Klebelsberg Kunó kultuszminiszter meghívására érkezett Szegedre, ahol először a keresztelőkápolnán, majd a Hősök kapuján dolgozott. 

Az alkotás részletes bemutatása után a Dömötör-torony keresztelőkápolnája volt a következő állomás. Szeged legrégebbi műemlék épületét 1925-ben találták meg az egykori Szent Demeter-templom barokk tornyának bontásánál. Aba-Nováknak nem ez volt az egyetlen vallásos témájú munkája: miután olaszországi tanulmányait - a Római Iskola ösztöndíjasa volt - befejezve hazatért, számos állami és egyházi megrendelést kapott. 

Elsőként a jászszentandrási római katolikus templom freskóinak elkészítésére kérték fel, de a székesfehérvári Szent István-mauzóleumot is Aba Novák-alkotások díszítették. Az egyházi témájú freskói 1931-ben készültek el a toronyban, amit Rerrich Béla tervei alapján alakítottak át keresztelőkápolnává, 1932-ben a festő megnyerte az alkotással az egyházművészeti kiállítás aranyérmét Padovában. Néhány év múlva másodszor is megfestette a freskókat, mert a salétromosodás miatt leestek a falról.