Irodalomtörténeti adósságokat törlesztett Apró Ferenc

A hagyományokhoz híven ezúttal is kiemelt érdeklődésnek örvendett Apró Ferenc Írók, költők a régi Szegeden című kötetének bemutatója, amelynek a Somogyi-könyvtár adott otthont pénteken. A szerző ez alkalommal is a rá jellemző választékos és lehengerlő stílusban osztotta meg páratlan várostörténeti tudásának érdekességeit nagy számú közönségével. 

A ködfüggöny mögé nyúlt

Legújabb összefoglaló munkájában a nagy nevek, mint József Attila, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza, Tömörkény István vagy Juhász Gyula mellett azoknak a szegedi vagy a városhoz kötődő íróknak és költőknek is a nyomába eredt, akiknek munkássága kevéssé vagy egyáltalán nem ismert a nagyközönség körében. Ahogy fogalmazott, régi adósságokat igyekezett törleszteni. 

Megragadtam az alkalmat, hogy olyan személyekről írjak, akiknek az életútjával a szegedi irodalomtörténet még adós. Például a kötetben teljesen új írást jelentettem meg Damó Oszkárról, Farkas Antalról, Kisteleki Edéről, Márky Imréről, Mócs Zsigmondról, Ortutay Istvánról, Reéz Pálról – sorolta, majd hozzátette, szívbéli kötelességének érezte, hogy azokat a szerzőket, akikről 50-100 éve nem jelent meg írás, „előhozza a ködfüggöny mögül” és bemutassa a pályájukat. 

A várostörténésszel Csizmadia Edit helytörténeti könyvtáros beszélgetett, aki hangsúlyozta, a könyvtárosoknak óriási segítséget jelentenek ezek a hiánypótló írások. 

Bonyolult nyomozások

Szokásához híven ebben a kötetében is minden fejezet elején portrét láthat az olvasó a bemutatott, szegedi íróról, költőről. Apró Ferenc a kötetbemutatón arról is beszélt, hogy sok esetben milyen nagy kihívást jelentett egy-egy fénykép fölkutatása. Elmondta, hogy Lázár György, hajdani szegedi polgármester arcképére például Jászai Géza a rókusi templom száz évét bemutató kötetében bukkant rá. Nagy feladat elé állította Brauswetter Béla portréjának beszerzése is, akiről hosszas nyomozás után Szaúd-Arábiában élő lányától kapott egy fényképet. Márky Imre, hajdani szegedi szonett-király fotóját pedig unokájától szerezte be, akinek felkutatása szintén bonyolult vállalás volt, ugyanis egyetlen kiinduló információként a költő Farkasréti temetőben található nyughelye állt Apró Ferenc rendelkezésére. A kötetbemutatón Márky Imre unokája és dédunokája is részt vett. 

Nekem nagyon érdekes és izgalmas, hogy mennyi nyomozás van egy-egy adat mögött – mondta Apró Ferenc. 

Marad munka az utódoknak

A várostörténész több mint fél évszázada kutatja szeretett szülővárosa múltját, büszkeségeit és értékeit, de hangsúlyozta, marad bőven munka az unokáknak is. 

Elmondom a legnagyobb szívfájdalmamat. Gárdonyi Géza három évig, 1888-tól 1891-ig volt újságíró Szegeden és nincs földolgozva ez a három év. Sőt még a fia, Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című kétkötetetes művében sem tudta leírni, hogy 1888 melyik hónapjában érkezett édesapja Szegedre. Rengeteg fehér folt van még. Én nem vállalkozom már rá, hogy megcsináljam, mert először is azt a három évet végig kellene olvasni. Abban az időben azonban az újságírók a cikkeik mindössze 20-30 százalékát írták alá. Így az aláírt cikkekben meg kellene keresni, hogy Gárdonyinak melyek voltak a kedves igéi, jelzői, hivatkozásai, majd elölről kezdve ezek fényében átvizsgálni a névtelen cikkeket – fejtette ki. 

Azt is elmondta közönségének, hogy már javában dolgozik következő kötetén, amely A régi Szeged jókedve címet kapja és a városban történt, ahhoz kötődő anekdotákat gyűjti majd csokorba.