Szecsődi Ferenc hegedűművész mesélt pályafutásáról

A Liszt Ferenc-díjas hegedűművész közvetlen, elegáns humorral fűszerezett stílusban mesélt pályafutásáról a Városháza közönségének. Elmondta, négyéves volt, amikor szülei felfigyeltek muzikalitására. Nővére zongorán tanult és amit gyakorolt, ő megismételte. Szülei figyelmét egy látogatásakor Weiner Leó hívta fel fiuk abszolút hallására. Vékony alkata miatt javasolták a zeneiskolában számára a hegedűt, de nehezen barátkozott a hangszerrel, a zenekonzervatóriumba az utolsó helyen csusszant be. Bodonyi István növendéke lett, akit a mai napig minden koncertjén mestereként említ. Érettségire a legjobb diákká vált, a Zeneakadémiára már az első helyen vették föl. Akadémiai nagydíjjal diplomázott 1977-ben, majd a művészekre ritkán jellemző módon Budapestről Szegedre költözött és azóta is itt él. Elmondta, már akadémiai évei alatt tanár szeretett volna lenni. 

Éreztem, hogy a tanításra születtem. A legfontosabb, hogy szeretni kell a gyerekeket – foglalta össze pedagógiai vezérelvét. 

A tanítás mellett előadóként is elismerésre méltó pályát futott be, Európa-szerte koncertezett. Az érdemes és kiváló művész széles repertoárjában különleges helyet kaptak Hubay Jenő művei, amelyek valamennyi darabját lemezre vette Kassai István zongoraművésszel. 

Szecsődi Ferenc lámpalázáról is vallott közönségének. Úgy fogalmazott, az egész életét végig rettegte. Az évtizedek során számos alkalommal csábították a fővárosba, de mindvégig hű maradt Szegedhez. Ahogy fogalmazott, mindig a szívére hallgatott.