2022.05.26. 19:18
A bűnfilmek képi világáról beszélgettek
A bűnfilmek kulisszatitkai között kalandozhattak a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál tegnapi kerekasztal-beszélgetésének résztvevői. Megtudhatták többek között, miért olyan ritka a vizuális információadagolás a hazai bűnügyi filmekben, továbbá, hogy miként lehet a hatáskeltés fontos eszköze az, amit eltitkolnak a néző előtt.
A bűnfilmek atmoszférájának témájáról Varró Attila moderálásával Gigor Attila rendező és Szabó Gábor operatőr beszélgetett. Fotó: Karnok Csaba
A bűnfilm korántsem egyenlő az erőszakos bűncselekményt tartalmazó filmmel, hiszen például a Bűn és bűnhődés sem krimi – szögezte le a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál kerekasztal-beszélgetésének elején a moderátor, Varró Attila, a Filmvilág munkatársa. Majd a műfaj lényegét úgy határozta meg, hogy a bűnügyi filmekben a történet alapkonfliktusa egy erőszakos bűncselekmény elkövetéséből fakad.
A műfajnak négy alkategóriát különböztethetjük meg: a krimit, a gengszterfilmet, a thrillert és a film noirt. Hogy egy mű melyikbe sorolható, azt az dönti el, hogy a néző a történet melyik szereplőjével tud azonosulni.
Varró Attila beszélgetőpartnere Gigor Attila filmrendező, forgatókönyvíró és Szabó Gábor Balázs Béla-díjas operatőr volt, akiknek egy-egy alkotását alapul véve járták körbe a bűnfilmek atmoszférájának, a hatáskeltés képi eszközeinek témáját. Gigor Attila esetében A nyomozó című krimi, Szabó Gábor esetében pedig A martfűi rém című alkotás került fókuszba.
Végigvették, hogy milyen elegáns a vizuális információcsepegtetés mindkét alkotás esetében, amely technika a magyar filmekben ritka, mint a fehér holló. Szabó Gábor elmondta, ez a probléma a forgatókönyvírással kezdődik, azokban ugyanis többnyire mindent a diskurzusokra bíznak. Az operatőr arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatáskeltés során sokszor sokkal fontosabb szerepet kap az, amit nem mutatnak, amit nem lát a néző.
Amikor például egy pókot lát az ember és eltűnik, az sokkal nagyobb feszültséget kelt, mintha szemmel tudja tartani – magyarázta.
A szakemberek a hazai bűnfilmgyártás sajátosságait is górcső alá vették, amely nagyban különbözik az amerikai rutintól. Szabó Gábor a legfőbb eltérést abban határozta meg, hogy míg a hollywoodi sikerfilmek gyakorlatilag egymás klónjai, addig a magyar bűnfilmek esetében a műfaji határok sokkal nehezebben meghatározhatók, ugyanis azok alkotói mindig a körülöttünk lévő világra igyekeznek reflektálni.
A műfaji határok éppen ezért jóval elmosódottabbak, hiszen a hazai bűnügyi filmek olyanok, akár az élet. Nehezen kategorizálhatók.
