Barbár álló betonnal is kísérleteznek

A szellemi feltöltődés ígéretével, makacs folytonossággal kí­­nálja sorra kiállításait a kö­tetlenül látogatható hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ. 

A Nagy Sándor utcai egykori általános iskola épülete mindig nyitva áll a betérőknek. A méretes, száraz bejárású kapun túl különös kert: a töredezett betonflaszterből szinte kitörnek azok a fák, amelyet egykor az intézményért sok gesztust tett vásárhelyiek – Rapcsák András, Csorba Mihály, Almási István és Dömötör János – emlékét őrzik. Árnyas liget ihlette az idei, hetedik évadát ünneplő, számos művész és egy helyi építőipari vállalat, a Csomiép Kft. összefogásával működő Vásárhelyi Kísérleti Beton Szimpóziumot. Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, a központ vezetője különleges kertet ál­modott ugyanis. 

Az udvaron látszólag lazán szétszórva, mé­­gis tudatos rendező elv szerint helyezték el a korábbi évek kültéri alkotásait, esztétikai elemeket, vagy éppen funkcionális tárgyakat. Így nem csupán nézhetjük, akár üldögélhetünk is a művészeten. 

Lavórból művészet 

 Amint az alkotási folyamatból kivész a játékosság, csak a megfelelés, a vállalás súlya és határideje működteti a mű­vészt. A munka onnantól tehát megdöglött 

– mondta Kerezsi Gyöngyi, aki gondosan ügyelt arra, nehogy kényszerré merevedjen szabad kísérletezése a Nemzetközi Kerámia Központ kertjébe szánt pihenőpadjaival.

Az örök mosolygós és mozgékony, hetvenkilenc esztendős alkotó idén lábazati beton szigeteléséhez használt fekete lyukacsos anyaggal kí­­sérletezett. Korábbi munkái­hoz formaként használt már szemeteslapátot, dolgozott mű­­anyag lavórral és csatornaidomokkal. 

A két évvel ezelőtti betonszimpóziumon a férfi és női idoljaihoz a sóder, homok és cement sajátos elegyét használta, így a műanyag zsaluformát három­órányi várakozás után levehette a már szilárd, de még formálható alapanyagról. 

A padon áthulló eső 

Nem igazán kereste a találkozás lehetőségét a betonnal, az idén hétesztendős kísérleti szimpózium csábította el. 

 Ez az impulzív, gyors művészi munka működésképtelen felkészültség, technikai fejlődés nélkül. A lendülethez gyakorolni, ügyesedni kell 

– magyarázta Gyöngyi, hogy mi is tartja igazán lázban. Idén személyes indíttatástól vezérelve reflektált: éppen az otthoni eltörött kerti padjuk pótlásán morfondírozott, amikor beérkezett hozzá az idei kísérleti betonszimpózium kiírása, liget te­matikával. 

Kerezsi Gyöngyi a manuális kísérletezést kedveli, egy könnyen hajlítható alumíniumtekercs került először a kezébe. 

 Eszméletlen izgalmas, játékos változatokat lehet kihozni belőle, a végtelenségig variálva. Először gipszből készített apró makettekkel néz­­tem meg, mit ad formailag szinte a test vonalát követő nyugágy és egyéb kültéri pihenőpad 

– mondta a keramikusművész. Olyan padot képzelt el, amelyen nem ül meg a víz, kültéren ez igazán praktikus. Áthullik rajta az eső. A lyuggatott felület miatt szinte áttetsző­nek, lebegtetett betonnal hat az anyag. Rend­­kívül izgalmas szórakozás –mondta Kerezsi Gyöngyi, aki szerint a kültéri betonbútorokban az a nagyszerű, hogy nem történik vele semmi. Önmagában időtálló. 

Kuszaság rendszerben 

Sebesi István fiatal vásárhelyi keramikus először vesz részt a majdnem kéthetes programban. Sajátos lugast tervezett, egyelőre annak makettváltozata látható a központ kertjében. 

A kültéri pihenőhely gótikus hatásáról úgy fogalmazott: imádja, hogy egyszerre aprólékos, szabályos geometrikus rendszer, matematikailag tökéletesen pontos. Miközben több kis alkotórészt egymás mellé helyezve rendszerbe foglalt kuszaságot ad. Finomsága és robusztusságának keveréke miatt egyszerre sejtet női és maszkulin energiákat, e kettő egyesülése pedig István szerint lenyűgözően szép, finom és strukturált. 

 Egy letűnt korból eredez­tethető a lugas stílusa, de szerintem a 21. században is abszolút megállja a he­lyét. Kevés ilyen dekorelemet tudnék említeni 

– mondta István. Foglalkoztatja, hogy a köztéren valószínűtlennek ható formai, esztétikai elemek miként keltik fel a járókelők figyelmét. Ahogy a funkcionális tárgyak kitűnnek környezetükből, a textúrák elindítanak egy gon­dolatot. Véleménye szerint betonból, sokszorosító eljárással varázslatos dolgok készülhetnek. 

Organikus, geometrikus 

 Arra a klasszikus ellentétpárra építettem az egyébként nagyon egyszerű ötletemet, hogy mindig kell egy kontraszt, ami segíti a munkát 

– mondta Formanek Zsuzsa keramikus. Kerti díszítőelemeit olyan természetes anyagok formálták, mint például az uszadékfa; az organikus alkotó néhol az egész beton tartószerkezetet kilyuggatta. A művész ezzel reflektált napjaink helyzetére, az ember természetben elfoglalt helyére – magyarázta Formanek Zsuzsa keramikus, aki személyiségéből adódóan nemhogy jól tűri, kifejezetten kedveli az esetlegességet. 

 Spontán, impulzív alkat vagyok, a munkában is viszonylag türelmetlen karakterjegyekkel, de rengeteg elszántsággal 

– mondta erről. 

Kísérlet minden ízében 

Kitartását jelzi, hogy legutóbbi projektjében 1200 kerámiafigurát készített, fekete-fehér színben, egy edényfogót használva beöntőformaként, amelyből szinte kitépte alkotásait. Így mindegyik alaknak némileg más formát adva. 

 A beton egy igazi kihívás. A spontaneitással együtt is az anyagot maximálisan ismerve, a teljes spektrumát kihasználva érdemes dolgozni vele. Tisztelettel, tudással és gyakorlattal kell hozzá nyúlni, hogy megmutathassa képességeit. Kell az empirikusan megszerzett tapasztalat, amely szinte irányítja a művész kezeit. A mi­nimumtól a maximumig, az anyag teljesítőképességéig dolgozunk. De nem tovább, mert ak­­kor elveszíti önmagát, elveszi a megmutatkozás lehetőségét.