Helyi kultúra

2022.05.22. 20:15

Két testhosszal a világ előtt Katinka

Katinka – hangzik a legújabb magyar dokumentumfilm címe, és az egyszeri néző felkiált: nem lett volna jobb cím az Iron Lady? Nem, nagyon nem.

Lass Péter

Megannyi gyermek példaképe: Hosszú Katinka.

Ritka, amikor valakiről még életében dokumentumfilm készül, az pedig még ritkább, amikor a film olyankor készül el, amikor az illető még aktív a szakmájában. De hát Hosszú Katinka nagyon ritka jelenség, gondolták joggal az alkotók, az ő megosztó személye és elképesztő sportkarrierje már most egy grandiózus filmfeldolgozásért kiáltott. 

Példaképet állítanak 

Amikor egy nagy sportolóról dokumentumfilm készül, annak általában nem titkolt célja, hogy példaképet állítson a fiatalok elé. A jó dokumentumfilm tehát nemcsak az adott személyről szól, hanem rajta keresztül egyfajta példázatnak is lennie kell. Tanulsággal kell szolgálnia. Például azzal a tanulsággal, hogy nincs lehetetlen. Hogy álmainkat igenis elérhetjük, ha nagyon akarjuk. Hogy az elért sikerektől nem száll fejünkbe a dicsőség, hanem mindvégig megmaradunk embernek, és sosem felejtjük el, honnan jöttünk. Vagy – az árnyoldalakat is megvillantva – lehetne tanulság, hogy a sikernek igenis ára van. Hogy a profi sport áldozatokkal jár, és a teljesítmény mögött elképesztően kimerítő munka áll. Amikor az ember eléri teljesítőképessége csúcsát, az egyszerre rémisztő és csodálatos. Olyan, mint maga Hosszú Katinka. 

Rögtön a közepébe 

Pálinkás Norbert filmje igyekszik teljes képet adni a Katinka-jelenségről. Egyrészt rengeteg konkrét mozzanatot ragad ki az úszónő életéből, másrészt mélyebb üzenetet is át kíván adni. Precizitását tekintve Katinkához méltó munka. Ha azonban porszemet keresünk a gépezetben, rögtön az elején meg is találjuk. Persze lehet, hogy csak idő kellett nekem, de az biztos, hogy a film nem azonnal ragadta meg a figyelmemet. 

Az első 10-15 perc darabosnak tűnik, kapkodónak, Katinka beszédét pedig alig lehet érteni. Meglepő módon a pandémiával indít a film, aztán Katinka kora hajnali reggelikészítésébe nyerünk bepillantást, aztán újra pandémia, majd villámgyorsan váltakozó képekben látjuk Katinka döbbenetesen in­­tenzív edzéseit. 

Ha végig ilyen összevissza lesz a film, annak nem lesz jó vége – járt a fejemben az elején. Utólag azt gondolom, az alkotók ezzel a hirtelen indítással akartak kezdő lökést adni filmjüknek, mint mikor az úszó vízbe csobban a rajtkőről, hogy ezután következzen a vérprofi módon megkomponált 400 vegyes, bravúrosan kivitelezett fordulókkal, illetve fordulatokkal. 

Nagyon szépen felépített film a Katinka. Még akár külön fejezetcímeket is el tudtam volna képzelni, hiszen annyira világosan elkülönülnek egymástól az egyes részegységek. Visszatérünk a szülővárosba, Bajára, megismerkedünk Anyával és Apával, sőt a Nagypapával is, aki Katinka első úszóedzője volt. Már ekkor tehetségnek kiáltották ki, ám a java még csak ezután következett. Amerikában Katinka szép lassan világklasszis úszóvá érett. 

És akkor most gyorsan vonjuk is vissza azt, hogy szép lassan! Ekkor kezdődött ugyanis életének azon fejezete, amit a későbbi férj, Shane Tusup neve fémjelez. Nagy volt a veszély, hogy itt elbulvárosodik a film, ám az alkotók kikerülték a csapdát. Sajnos maga Shane nem szólal meg, őt inkább csak kibeszélik, így az üzenet egyértelmű (és egyoldalú): Katinka a világ legjobb úszója lett, de már nem Katinka volt többé, hanem Iron Lady. 

Riói űrúszás 

A film érzelmi mélységekig hatol, és ennek csúcsaként ifj. Knézy legendás kommentárjával most a moziban is végigcsodálhatjuk Katinka emberi ésszel felfoghatatlan riói „űrúszását”. A tokiói olimpia már mint hattyúdal jelenik meg a végén, nagyon szép, bár kissé didaktikus tanulságot hordozva magában. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában