Különleges anyanyelvünk

2022.07.17. 13:31

Honnan gyüttél? – A vásárhelyi tájnyelv regényes története

A vásárhelyi ö-ző nyelv az Alföld nagy területén, összeérő szigetekben volt jellemző, de a Dunántúlon és Erdélyben is ismeretesek kisebb-nagyobb hasonló nyelvet őrző területek. Ám a városiasodás, az egységesített nyelvoktatás, a felgyorsult élet mind a nyelvjárások kopásához, sorvadásához, néhol eltűnéséhez vezetett. A helyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ezen tájnyelv megőrzésén munkálkodik.

Tábori Szilvia

Féltve őrizték ö-ző nyelvjárásukat a vásárhelyi lányok, asszonyok. Fotó: Fortepan/ Richl Ágnes

Az 1980-as években Hódmezővásárhelyről a Balaton melletti úttörőtáborba vaskos, ízes, ö-zős tájszólással érkező lánytestvéreket hangos kacaj kísérte. 

Ki gyün lé a partra? – kiabálták, amire annál is hangosabb nevetéssel válaszoltak az ország különböző szegletéből érkező, zömében mégis inkább fővárosi kortársaik. A lányokat ez különösebben nem zavarta. Mondhatnánk, hogy az anyatejjel szívták magukba a dél-alföldi tájnyelvet, de kezdetben bizony a tabi születésű, később szentesi édesanyjuk dolga is meggyűlt a sajátos beszéddel. 

Irodalompártolók küldetése

A hódmezővásárhelyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület a napokban tartotta a IV. Ő-Z-ŐSÖK Találkozóját a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. Küldetésük, hogy életben tartsák ezt a szép, ízes, némelyek szerint parasztos vásárhelyi tájnyelvet. A találkozón értékelték az idei pályázati eredményt is. 2011-ben hirdettek először vers- és prózamondó versenyt, ahol két alkotás előadását várták: egyet a magyar irodalomból, egyet viszont az ö-ző nyelvjárásban írt irodalmi művek közül, vagy egy szabadon választott irodalmi alkotás átírt változatát. A szervezők ekkor vették észre, hogy bizony nagyon kevés az ö-ző nyelvjárásban írt irodalmi mű, ez adta az ötletet az alkotói pályázatra. Idén 13 jelentkező összesen 27 írásos anyagot küldött. De a korábbiakhoz hasonlóan ö-ző nyelvjárásban rögzített hanganyagok is érkeztek a Földesi Ferenc gimnáziumi tanár emlékének szentelt pályázatra. 

Az élő nyelv az irodalmat is gyakorta megihlette, helyi írók munkáiban élt tovább. Fotó: fortepan/ Jóna Dávid

Ismert és névtelen költők nyelve volt

Valami nagyon mélyen gyökerező, helyi nyelvében élő ösztönös erő tartja fönn vásárhelyi nyelvjárásunkat, amelyet legtöbben olyan természetösnek tartanak, hogy soha nem is gondolnak rá, és nem is fogalmazzák mög, csak önkéntelenül beszélik…. – írta Benkő László, az egyesület elnöke egyik kiadványuk fülszövegén. 

Ahogy Benkő László és Fülöpné Rákos Éva alelnök megfogalmazta, a vásárhelyi ö-ző nyelv az Alföld nagy területén, összeérő szigetekben volt jellemző, de a Dunántúlon és Erdélyben is ismeretesek kisebb-nagyobb ha­­sonló nyelvet őrző területek. Ám a városia­sodás, az egységesített nyelvoktatás, a felgyorsult élet mind a nyelvjárások kopásához, sorvadásához, néhol eltűnéséhez vezetett. Pedig nyelvújításunk előtt számos névtelen és ismert költőnk használta az ö-ző verselést és írást. Bornemissza Pétörtül Dugonics Andráson keresztül, a kuruc verselőktől Petőfin át, sokan használták ezt a nyelvet írásaikban. 

Különböző nyelvjárási csoportok

Vásárhely sem maradt alul a nyelvjárásunkat is megőrző helyi írók, néprajzkutatók írásaival és gyűjtő munkájukkal. Bibó Lajos hiteles nyelvhasználatával, Kárász József ízes párbeszédeivel, a paraszti költők közül, Csorcsán Szűcs Imre és mások, valamint a népies Pócsi Miska. Népéleti, néprajzi tanulmányaikban maradandóan megörökítették a vásárhelyiek ö-zését: Kiss Lajos néprajzkutató, Nagy Gyula néprajzkutató, Herczeg Mihály helytörténész, valamint kortársunk, Szenti Tibor író, néprajzkutató. Helyi különlegesség, a Földesi Ferenc gimnáziumi tanár által összeállított nyelvjárási könyv, az Anyanyelve: vásárhelyi magyar. Nyelvjáráskutatók szerint a magyar törzsszövetség egyes nemzetségei már különbözően beszélték nyelvünket. Magyarország különböző területein letelepedve – sokszor elzártan – kialakult tíz nyelvjáráscsoportunk, ame­­lyek többé-kevésbé máig őrzik különbözőségüket, nyelvi színességüket. 

Úgy gyűjjön rá az keresködő

Az első ismert nyelvjárásunkra jellemző, összefüggő magyar nyelvemléket, a 14. század közepéről származó, úgynevezett königsbergi nyelvtöredék kezdő 12 sorában fedezhetjük fel. „Úgy szólánok: világnak kezdetüitül fugva rohjtonk ez nem lött vala...” 

A hódmezővásárhelyi tájnyelv megőrzésében szerepet játszhatott a török uralom alatti népesség egy jelentős magjának helyben maradása, majd a nép visszatelepedésével, gyors gyarapodásával és a kevés számú betelepülő jelentéktelen nyelvi hatása. A török utáni gyors népességemelkedés és a viszonylagos belterjesség miatt a nyelvet nem érte jelentős változás. A sokáig alacsony iskolázottság is a beszélt nyelv megőrződését erősítette. 
Megidézik Zrinyi Miklóst és korátTalán első helyi „nyelvemlékünk” egy 1730-ban lejegyzett paraszti ráolvasás szövege: „Az marhája úgy kél hamar el, ha kölessel meghinti, és azt mondja: – Valamint ezön köles esik a marhámra, úgy gyűjjön rá az keresködő!” 

A Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző című irodalomtörténeti sorozatának keretében Zrínyi Miklós költő és hadvezér korát, költészetét korhű zenével kísérve mutatja be július 14-én, csütörtökön 16 órától a hódmezővásárhelyi könyvtárban. Ahogy Benkő László is hangsúlyozta, a korai magyar költő nyelvezetében fellelhető az ö-ző tájnyelv. 

Ugyé nem túl késő?!

Lögyön az újév kicsit jobb mint a régi, 
hogy né köjjön aztat sosé visszaríni. 
Lögyön nevettető, bánat-elkergető! 
Süssön a nap sokat, de túlság sokat! 
Fújjon a szél néha, de csak langyosan! 
Lögyön szöröncse is kicsit több mint tavaly, 
Né oly lustán járjon, mint régönte a bivaly! 
Máshová is mönnyön, né csak üsmerőshön, 
Közbe-közbe szögényembört is köszöncsön. 
Lögyön sok baráccság, mög sok jó igazi társaság, 
Békét akarókat séhun mög né báncsák! 
Gyűjjön az újév úgy mint annak idejin, 
Mög leginkább az egésség javujjon égy kicsit. 
Éjjön mindönki a tavalyiná jobban, 
Dógozni né köjjön olyan túlság sokat. 
Béküjjön ki embörtársával az embör, 
Égymásnak né csak a piacon köszönnyön. 
Hát a kétezerhuszonkettő valami ilyesmi lögyön! 
Örömöt, békét, baráccságot, 
s tán möghozza a boldogságot, 
ha egészség van. 

(Varga József, Ópusztaszer, 2021) 
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában