Ősnyomtatványok a múzeumban - Hold-Mező-Vásárhely bort, de kivált gabonát bőven terem

Hódmezővásárhely közkönyvtárának megalapítására a fennmaradt jegyzőkönyv szerint 1880. július 10-én, a városi tanács ülésén Ábrai Károly polgármester tett javaslatot, a városi múzeum létrehozásának gondolatát pedig Tornyai János festőművész vetette papírra 1899–1900 körül. A múzeum gyakorlati megvalósítása az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás nyomán indult el, akkor ugyanis a kiállításhoz kapcsolódóan egy néprajzi tárlatot is láthatott a közönség – elevenítette fel Radnai Kitti, a Tornyai János Múzeum könyvtáros munkatársa. 

Demokratikus népkönyvtár 

Bár a két közgyűjtemény vezetése 1919-től gyakorlatilag azonos volt, és sorsuk kö­­zösen folyt, csak Galyasi Miklós 1946. január 14-i kinevezése után egyesí­tették őket hi­vatalosan. A két közgyűjteményt magába foglaló egység azonban rövid idő után, 1950. január 1-jén, a múzeum államosításakor felbomlott. Tulajdonképpen ekkor jött létre a múzeu­­mi szakkönyvtár is, mivel az igazgató már a múzeum és a könyvtár különválása előtt elrendelte, hogy a városi könyv­­tár állományából minden 1850 előtti és tudományos jellegű művet leltározzanak át a múzeumba, mondván: „A nép­­könyvtár anyaga a demokratikus könyvtári elvek alapján a gyakorlati használat részére elkülönítendő a tudományos anyagtól.” Ekkor közel hatszáz kötet és több tucat régi folyóirat került át a múzeumi szakkönyvtár gyűjteményébe. Az átkerült kötetek igen változatos képet mutatnak valószínűsíthető beszerzési helyeikről. Ezek a művek vásárlás út­­ján, könyvadományok, hagyatékok révén, valamint az államosítás kapcsán kerülhettek a városi közkönyvtár állományába, majd a szakkönyvtár gyűjteményébe, amelynek állománya tudományos céllal kutatható. 

Mik azok a régi nyomtatványok? 

A múzeum gyűjteményéből kiemelendőek a régi nyomtatványok, de mit is értünk a „régi nyomtatvány” fogalma alatt? – A könyvtörténeti kutatás 1500. december 31-ével bezárólag húzta meg a határvonalat, vagyis az addig megjelent kiadványokat nevezik ősnyomtatványnak, azaz incunabulumnak, az 1600. december 31-ig megjelent kiadványokat pedig antikváknak. A régi nyomtatványok korszakát a 18. század vége zárja le. Tehát a régi nyomtatvány alatt azt a szöveget érjük, amely az 1800. évvel bezárólag, legalább egy sornyi öntött betű felhasználásával többszöröztek – magyarázta Radnai Kitti, hozzátéve: a régi nyomtatványok korszakát azonban tágabban értelmezte a muzeális könyvtári dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos 22/2005 (VII. 18.) NKÖM-rendelet, amely a muzeális dokumentumok körébe sorolta az 1701 előtt megjelent, illetve az 1851 előtt Magyarországon megjelent könyvtári dokumentumokat, és az 1851 előtt külföldön kiadott hungarikumokat is. 

Az egyik legrégebbi könyv 

Visszakanyarodva a Tornyai János Múzeum szakkönyvtári gyűjteményéhez, az itt őrzött egyik legrégebbi könyv, Huszty István 1778-ban Egerben megjelent Gyakorlati jogtudomány, avagy új magyarázat a magyar joghoz című háromkötetes jogtudományi munkája. A kötet eredetileg id. dr. Csáky Lajos (1872–1948) ügyvéd magánkönyvtárának darabja volt, akit 1904-ben Hódmezővásárhely tiszti főügyészévé választottak, 1929-től a törvényhatósági bizottság tagja, egyházmegyei tanácsbíró, a helyi Ügyvédszövetség és a Vöröskereszt elnöke, a helyi református egyház fő­gondnoka. 

Esmértető lexikon a német geográfustól 

A múzeumi gyűjtemény hasonlóan régi kötete, Johann Hübner német geográfus „Mostani és régi nemzeteket, országokat, tartományokat, városokat, em­lékezetre méltó mezővárosokat, helységeket, folyókat, tavakat, tengereket, öblöket, fokokat, szigeteket, hegyeket, erdőket, barlangokat, pénzeket, mértékeket, ‚s t. e. f. esmértető lexikon” című 1736-ban készült munkája, amelyet Sperl Xavér Ferenc folytatott és jelentetett meg 1815-ben. Ezt a hazánkban hiánypótló helynévlexi­kont kívánta magyarítva ki­­adni Trattner Tamás János je­­les könyvkiadó. A fordítás azonban nem sikerült hibátlanra, ezért a kiadó felkérte a jeles tudós Fejér Györgyöt a javításra és a szerkesztésre. A magyar vonatkozású részeket Fejér György teológiai doktor, prépost-kanonok, történettudós és az Egyetemi Könyvtár igazgatója írta. 

Hold forma tava, s Nádas rétjei vannak 

– Hübner művének könyvtárunkban őrzött előzéklapján Vajda Sámuel neve szerepel. Ezért azt gondoljuk, hogy a kötetet Vajda Sámuel református lelkész vásárolta meg 1822-ben, aki 1824-től Vásárhelyen volt lelkész, valamint a Békés-Bánáti Református Egyházmegye tanácsbírája is. Ismert, hogy hivatásából adódóan, magánkönyvtárában a legtöbb kötet latin nyelvű teológiai munka volt. A második kötetben városunk is szerepel, az abban az időben használt leírási mód szerint: Hold-Mező-Vásárhely, mely akkor az egyik legnagyobb és legnépesebb mezőváros a Magyar Királyság területén. Határja róna s 13 pusztából áll, bort de kivált gabonát bőven terem, marhatartása nagy, erdő nélkül szűkölködik, hold forma tava‚ s nádas rétjei vannak.