2022.08.26. 10:00
Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott a makói múzeum néprajzosa
Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki a makói József Attila Múzeum néprajzkutatóját, Nagy Gábort. A kitüntetett azt vallja, a néprajz olyan tudástár, ami a ma emberének is iránymutatással tud szolgálni.
Nagy Gábor a kitüntetés átvétele után. Fotó: Nagy Gábor közösségi oldala
Nagy Gábor a rangos állami elismerést augusztus 19-én, a fővárosi Vigadóban vette át. Mint a díszoklevélben olvasható, a kitüntetéssel nem csupán múzeumi munkásságát ismerték el, hanem azt is, ahogyan a népi muzsikát műveli, illetve néprajzi tárgyú fotóművészi tevékenységét is.
Negyedszázada foglalkozom mindezzel, jól eső érzés volt, hogy felfigyeltek rá
– mondta a Délmagyarországnak.
A makói József Attila Múzeum néprajzkutatója Szegeden, panellakásban nőtt fel, ahol egyáltalán nem volt természetes a népi hagyományok tisztelete – igaz viszont, hogy sok időt töltött kunszentmártoni nagymamájánál, akitől sok ilyen jellegű dolgot megtanult. Igazán közel ehhez a világhoz akkor került, amikor néptánccal kezdett foglalkozni. Az érdeklődése természetes módon fordult a népi kultúra felé. Először muzsikálni, brácsázni majd dudálni tanult, majd miután Pál István hagyományőrző palóc dudással megismerkedett, a pásztorélet is elkezdte érdekelni. A szegedi panelből járt Tereskére egy olyan emberhez, aki még a hagyományos kultúrában nőtt fel, és aki óriási tudásanyag birtokában volt. 17 évesen már biztos volt benne, hogy az egyetemet néprajz szakon végzi el.
A makói múzeumba 2015-ben került. Az intézmény néprajzosa, Apjok Vivien akkor elment doktori képzésre, emiatt nem tudta tovább vállalni a munkát, az ő helyére került.
Korábban is végeztem gyűjtőmunkát, publikáltam is a kutatásaim eredményét, de az nagyon nagy segítség, hogy mindezt már hivatásszerűen csinálhatom
– jegyezte meg. Amióta itt dolgozik, 35 tanulmányt írt. Ezeket biztosan nem tudta volna megírni, ha nem kerül ide.
Szerencsés dolog, ha az ember a munkahelyén is azt csinálhatja, amit szeret
– mondta.
Az intézményben néprajzkutató-muzeológusként többek között leltározik, konferenciákat szervez, műtárgyakat szerez be, pályázatokat ír. Büszkén említi meg: a megyében a makói múzeumban van a legnagyobb, 27 ezer műtárgyból álló néprajzi gyűjtemény.
A néprajzban többek között az az érdekes, hogy munka közben nagyon sok emberrel találkozom, akiktől lehet tanulni. Ha empatikus az ember, sok mindenki megnyílik előttünk
– vallotta. Hozzátette: sokkal jobban szeret kint, a terepen lenni, mint az irodában, bár az interjúk feldolgozása is nagyon fontos.
Érték- és tudásmentő munka ez. A mai, válságokkal terhelt időkben ez egyfajta útmutatást is ad. A régi világban ugyan az átlagember életszínvonala sokkal alacsonyabb volt, mint a maiaké, viszont akkoriban nagyobb szerepe volt a mindennapi életben az embernek. Mindent meg tudtak termelni, mindennel el tudták látni magukat. Ma ezzel szemben minden a pénztől függ
– hangsúlyozta.
Nagy Gábor most épp a néprajzosok országos találkozóját szervezi. Szeretné letenni a doktori vizsgát, dolgozik a múzeumi évkönyvön és tervei között szerepel egy néprajzi témájú, pásztorembereket bemutató fotóalbum is.
