Mikszáth Kálmánra emlékeztek

Humorban és irodalmi szépségekben dúskáló esten emlékeztek meg Mikszáth Kálmánról születésének 175. évfordulója alkalmából az újszegedi művelődési házban. Apró Ferenc várostörténész tartott izgalmas előadást az író szegedi éveiről. 

Mikszáth Kálmán 1878-ban 31 évesen érkezett Szegedre üres zsebbel, válása után. Két és fél évet töltött újságíróként a városban, ez idő alatt aratta első írói sikereit. Az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban születésének 175. évfordulója apropóján rendezett esten Antal Anikó, Dékány Éva, Kiss Ernő és Tari János fölolvasással és népénekekkel tisztelegtek az író emléke előtt. 

Apró Ferenc várostörténész ismertette Mikszáth Szegedre kerülésének körülményeit. A frissen alapított Szegedi Napló főszerkesztője, Eisenstädter (később Enyedi) Lukács és segédszerkesztője, Gelléri Mór Budapesten keresett belmunkatársat a laphoz. A fővárosban Borostyáni Nándor, szegedi születésű újságíró két embert ajánlott. Egy fegyelmezett, kötelességtudó és pontos, valamint egy „nem mindig pontos, nem is fegyelmezett, inkább bohém természetű, most kissé elhagyatott, beteges” újságírót. A szerkesztők választása utóbbira esett, aki Mikszáth Kálmán volt. 

Akinek már volt szerencséje Apró Ferenc előadásán részt venni, sejthette, hogy nem száraz életút-ismertetésre számíthat. Ahogy a várostörténész fogalmazott, tartózkodni szándékozott a keveseket érdeklő, filológiai adatoktól. Így a közönség megtudhatta többek között, hogy milyen tartalmas poggyásszal gördült be a vonattal Mikszáth Szegedre. Zsebében mindössze egy kis csomag volt „kuffere”, amelyben két inggallér rejtezett. 

– idézte az előadó Mikszáth summázatát szegedi éveiről, amelyet felesége jegyzett föl. 

Ahogy Apró Ferenc fogalmazott, a száraz adatok helyett inkább megkereste a többség szája ízét, és Mikszáth „szivárványos humorán” keresztül igyekezett láttatni eleinket. 

– mondta. Így ismerhette meg a hallgatóság Páczi Jancsi cigányprímás, Joó Ferenc akadémiai festő, Sziráky József késesmester, a képzelet szülte csizmadia és Zombory Antal városi tanácsnok különleges történetét. Utóbbiról megtudhatták, hogy viseltes kalapjához való kitartó ragaszkodásával érte el, hogy a városban kőhíd épülhessen, ugyanis akkoriban még csak hajóhíd működött. Zombory esküt tett, hogy csak akkor vesz új kalapot, ha a régit a „kűhíd közepiről” hajíthatja a Tiszába. Mikor már csak a Szentlélek tartotta a fejfedőt, Mikszáth bájos humora szerint a Gondviselés közbelépett, és prófétát csinált a városatyából. Ráeresztette a két Tiszát a városra: a folyó nagy vizét, majd a „Lajos kegyelmes urat”, aki által „a szőke folyó is megkapta a diadémot, az ujdonatúj kűhidat”.