2022.10.24. 14:00
Felújításra vár a palotai tájház
Idén éppen 30 esztendős az Asztalos P. Kálmán nevét viselő tájház, amely a közelmúltban rangos kitüntetést is kapott az Országos Tájházszövetségtől. A kisváros központjában álló épületegyüttes azonban jelenleg csak részben tölti be eredeti funkcióját: gazdag helytörténeti gyűjteménye raktárakban hever, az egykori gazdaházat fel kellene újítani ahhoz, hogy újra kiállítóhely lehessen.
A palotai tájház egyik értékes kincse a kovácsműhely. Archív Fotók: Szabó Imre
Egyre nehezebb mesterség a méhészkedés
– mondta a 73 éves csanádpalotai Steik Mátyás, akivel nemrégiben a helyi tájházban találkoztunk.
Az épület akkor – mint megírtuk – hosszú szünet után élettel telt meg; a Tegyünk Együtt Palotáért Egyesület Deli István vezetésével régi mesterségek művelőit hívta meg az amúgy üresen álló főépületbe. Ezek egyik képviselője volt a 73 esztendős Steik István, aki fél évszázada méhészkedik. A bemutatóra elhozta mesterségének rekvizítumait is. Megtudtuk tőle: aktív korában 130 méhcsaláddal járta az országot – mára már csak tízet tart, tulajdonképpen hobbivá, szenvedéllyé vált egykori hivatása. Ennek bemutatása egyben tisztelgés volt a tájház névadója, Asztalos P. Kálmán előtt is, aki maga is méhészkedett, sőt szaklapba is írt róla cikkeket.
A krónikás
Asztalos P. Kálmánt (1905–1989) Csanádpalota krónikásaként jól ismerték megyeszerte, hiszen helytörténettel, néprajzzal foglalkozó írásai évtizedeken keresztül rendszeresen jelentek meg a Csongrád Megyei Hírlap hasábjain, amikor pedig többször szerepelt a televízióban és a rádióban, az egész ország hírét vette munkásságának. A honismereti mozgalom lelkes munkása volt ő, aki honismereti akadémiák, néprajzi és nyelvjárási gyűjtőtalálkozók és egyéb hagyományápoló, hagyománymentő rendezvények elmaradhatatlan vendége, előadója – olvasható életrajzában.
A múlt rendszerben egyébként meghurcolták, a börtönt is megjárta, többek között illegális lapkiadásért, de amikor hivatásos újságírónak invitálták, visszautasította, mondván: ő paraszt és az is akar maradni. A rendszerváltást már nem élhette meg.
Tájház a központban
A nevét viselő tájház alapítása valóban személyéhez köthető
– emlékezett a kisváros polgármestere, Perneki László. Asztalos volt az, aki társaival együtt nekiállt gyűjteni a hagyományos paraszti élet egyre inkább eltűnő használati tárgyait, dokumentumait. Az valamikor az 1980-as évek közepén vetődött fel, hogy az úgynevezett Veres-házat, amelyben kialakították a gyűjteményt, a község vásárolja meg. Sokáig volt még lakója – véglegesen 2000-ben ürült meg és lett alkalmas a kollekció bemutatására. Az udvarban egyébként van egy komplett, berendezett cipészműhely is, amely egy egykor itt dolgozott mester, Kovács Péter hagyatéka. Ez a helyi értéktárba is bekerült. És ugyancsak található itt egy kisebb, hangulatos kovácsműhely is.
Elmaradt a felújítás
Azt már Ádok István, a Kelemen László Művelődési Ház nyugdíjas igazgatója tette hozzá, hogy az épületegyüttes felújításának ötlete már 2016-ban felmerült. Akkor a főépületet kiürítették, és a benne bemutatott tárgyakat a kultúrház korábban kazánházként szolgált raktárába, illetve az egykori bölcsőde épületébe vitték át.
Én 2017-ben vonultam nyugdíjba. A felújítás sem akkor, sem azóta nem történt meg – hangsúlyozta. Szakemberek becslése szerint a rekonstrukció mintegy 30-40 millió forintba kerülne. A főépület süllyed, falai vizesednek, de korszerűsíteni kellene az elektromos hálózatot és a fűtésrendszert is
– utóbbit már csak azért is, hogy ha itt újra lesz állandó kiállítás, a tárgyak megóvásához nélkülözhetetlen az állandó hőmérséklet. Volna javítani való a tetőn és sok egyéb helyen ugyancsak.
A tájházban azért időről időre vannak rendezvények. Deli István, a szeptemberi program házigazdája azt mondta a Délmagyarországnak, a jövőben is szeretnének hasonló rendezvényeket tartani.
Makón őrzött emlékek
Hogy a felújítás mikor valósulhat meg, azt a mostani szűkös időkben senki sem tudja megmondani.
Mi korábban ígértünk szakmai segítséget, felügyeletet az ehhez szükséges pályázatok megírásához, illetve a majdani felújításhoz
– mondta az egyébként palotai születésű Szikszai Zsuzsanna, a makói József Attila Múzeum igazgatója.
Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb ez sikerül, hiszen a kisváros hagyományai páratlanul gazdagok. A tekintélyes kollekció megérdemelné, hogy egy autentikusan helyreállított, korhű épületben mutassák be a nagyközönségnek
– tette hozzá.
A makói intézményben egyébként vannak Csanádpalotához köthető tárgyi emlékek: Asztalos P. Kálmán néhány kézirata, illetve a skanzenben több, gabonatárolásra alkalmas szántalpas kas, hombár.
