Sopsits Árpád volt a Belvárosi Mozi vendége

2022.11.11. 12:01

Költőként debütált a filmrendező

Hetvenéves születésnapja alkalmából jelentette meg első verseskötetét a közelmúltban Sopsits Árpád, amelyet csütörtökön este mutatott be a Belvárosi Mozi közönségének. A szegedi születésű, Balázs Béla-díjas filmrendező kamaszkora óta ír költeményeket

Koós Kata

A filmrendezőt Sághy Miklós filmesztéta faggatta verseskötetéről, önéletrajzi és bűnfilmjeiről. Fotó: Török János

Hétfőtől négy napon át vetítette a Belvárosi Mozi Sopsits Árpád kultikus filmjeit, a Céllövölde, a Torzók, A hetedik kör és A martfűi rém című alkotásokat. Csütörtökön a Balázs Béla-díjas filmrendező egy pódiumbeszélgetésen vett részt a moziban, amely rendhagyó volt abban a tekintetben, hogy Sághy Miklós filmesztétával ezúttal nem csak filmjeiről, hanem Saját kéz című verseskötetéről is beszélgetett. A könyv nemrég Sopsits hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg. 

Képversek

A filmrendező elmondta, a versírás nem új keletű szenvedély életében, 15 és fél éves kora óta ír költeményeket, csak eddig nem jelentette meg írásait. Első meghatározó élménye a költészettel 13 éves korára tehető, amikor a Családi Ünnepeket Szervező Iroda gyermekfellépőjeként esküvőkre és temetésekre járt szavalni. Intézetben cseperedett gyerekként a fellépések jó lehetőséget biztosítottak számára a kiszabadulásra a vasszigorból, emellett fizetés is járt azokért.

– Akkor jöttem rá, hogy a gyászt jobban megfizetik – mondta, ugyanis egy esküvőért húsz, egy temetésért pedig ötven forint fizetség járt. 

Filmes látásmódja verseiben is tükröződik, ahogy fogalmazott, minden verse egy kép. Elmondta, a versírás ösztönös tevékenység számára, ugyanakkor tudatosan kerüli a klasszikus formákat. Kötetében majdnem haikuk, majdnem szonettek, majdnem elégiák, naplószerű költemények és számos képvers is olvasható. Témák szerint ciklusokba rendezte a szerelmes, istenes, hála-, átok-, valamint gyermekkori emlékeit feldolgozó költeményeket. 

Valós események ihlették

A beszélgetés során az előző napokban a Belvárosi Moziban vetített filmjeinek kulisszatitkairól is mesélt a rendező. A négy film közös tulajdonságaként azt említette, hogy minden alkotást valós események ihlettek. A Céllövölde forgatókönyvét egy miskolci apagyilkosság, amelynek tárgyalását figyelemmel kísérte a rendező. 

– Azt tapasztaltam, hogy azt a fiút szándékosan el akarják ítélni. Az ügy kezelése háborított fel – mondta. Az elkövető 15 éves fiút 13 és fél év börtönbüntetésre ítélték. Ez az élmény mély nyomot hagyott Sopsits Árpádban, amelynek eredménye a Céllövölde lett. 

A Torzókban saját, intézetekben töltött gyermekéveit dolgozta fel a rendező, akinek szülei 5 és féléves korában elváltak. Édesapjához került, aki újranősült, és intézetbe adta fiát. Ahogy Sopsits fogalmazott, az volt a szerencséje, hogy nagyon jó tanuló volt, ez akadályozta meg az elkallódásban. 

A hetedik kört szintén a valóság ihlette, egy nagykovácsiban történt kettős öngyilkosság. A martfűi rém pedig a hatvanas években Szolnok megye déli részét rettegésben tartott sorozatgyilkos történetét dolgozta fel. 

Az ember igazi valója

Sopsits Árpád arra a kérdésre is választ adott az est folyamán, hogy miért tér filmjeiben mindig vissza a bűn témájához. 

– Azért érdekel a bűn, mert az minden ember életében határhelyzet. És a határhelyzetek mutatják meg, hogy milyen ember is vagy valójában – közölte.

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában