Gúzsban tánc – Szegeden mutatták be Domonkos László művét

Szülővárosában mutatták be hétfőn este Domonkos László: Gúzsban tánc – A magyar irodalom története 1956-2021 című kötetét. A esszéisztikus stílusban készült mű szerzőjével Bene Zoltán beszélgetett a Szegedi Dóm Látogatóközpontban. Domonkos László elmondta, Szegeden alakult ki benne az esszé iránti szeretet, és a Délmagyarország munkatársa volt akkor, amikor elsőként Nikolényi István leendő esszéistának nevezte, ma pedig már többször Szerb Antalhoz hasonlítják, amit rendkívül megtisztelőnek érez.

Hozzátette, mostani könyvével Szerb Antal és Féja Géza előtt tiszteleg, miközben egy olyan írást szeretett volna létrehozni a magyar irodalom történetéről, ami ugyanolyan olvasmányos, mint korábbi könyvei, függetlenül attól, hogy milyen horderejű információkat közöl az olvasóval. Elárulta, azt szerette volna megmutatni írásán keresztül, hogy irodalmi nagyhatalom vagyunk, mert szabadságharcos a magyar irodalom, és épp azt szemlélteti soraiban, hogy a legkülönbözőbb korszakokban hogyan érvényesült a szabadságharcos mivoltja az irodalmunknak.

A Gúzsban táncban hol a hírlapíró, hol az esszét művelő belletrista, hol az irodalomtörténész Domonkos László szól az olvasóhoz.

A könyvbemutatón szóba került az is, hogy miért pont ezt a címet választotta az író. Domonkos László közölte, az egyértelmű, hogy a 90-es évekig miért kellett gúzsba kötve táncolni, megszállt országban éltünk, ahol nemcsak szólás-, hanem írásszabadság sem volt. Hozzátette, a magyar irodalomban sokan gyakorolták a gúzsba kötve táncolást. Kiemelte, a rendszerváltás után olyan mértékű változások indultak el, amelyek az irodalmunk legmélyebb magyar jellegét akarták kiiktatni, és magyar helyett magyar nyelvűvé szerették volna tenni. Ezért megint gúzsban kellett táncolni, nem a szovjetek, hanem az újhullámos stílus miatt.

Ennek a táncnak lehet részese az, aki kézbe veszi és elolvassa Domonkos László írását, melyben Szeged is helyet kapott.