A Szegedi Gazdasági Kisvasútról mesélt a nyugdíjas vasutas - galéria

Újabb fejezetek a szegedi kisvasút történetéből címmel tartott előadást Papp János nyugdíjas vasutas szerdán a MÁV palotában. Elmondta, először 1950. novemberében került kapcsolatba a Szegedi Gazdasági Kisvasúttal (SZGK), amikor a szegedi kórházból csecsemőként hazavitték szülei ásotthalmi otthonukba. 14 éves korától 68 éves koráig vasutasként dolgozott, majd nyugdíjasként kezdte el behatóan kutatni a kisvasút történetét. Kutatása kiterjedt az egykori dolgozók visszaemlékezéseire, a vármegyei és a MÁV-levéltárban, valamint a város mérnöki hivatalában őrzött dokumentumokra, továbbá a korabeli sajtóban megjelent, vonatkozó cikkekre is. 

Papp János a kétezres évek elején megalakult SZGK Egyesület, valamin a Kisvasutak Baráti Körének tagjaival a szegedi kisvasút elindulásának századik évfordulójára egy, a történetét az eddigieknél részletesebben feldolgozó kötet megjelentetését tervezik. Felkeresték a kisvasút nyomvonalán érintett hét önkormányzatot, hogy segítsék a lakosságnál, volt dolgozóknál esetlegesen fellelhető fotók, dokumentumok és történetek összegyűjtését a készülő könyvhöz. 

A nyugdíjas vasutas elmondta, a kisvasút kiépítésére mindenekelőtt azért volt szükség, mert az 1900-as évek körül Szeged területe jóval nagyobb volt a mainál, 140 ezer kataszteri hold volt. A fölső és az alsó tanyákon élők csupán lovaskocsikkal tudták megközelíteni Szegedet 4-8 óra alatt, a tömegközlekedés hiánya főleg a piacos napokon nagy nehézségeket okozott számukra. A vasút építése több évtizeden át húzódott, többször elvetették a terveket, majd a háború szólt közbe, mígnem 1927. február 1-jén elindult az első gőzmozdony. A vonal a Belvárosi híd lábánál található, hajdani Rudolf térről indult, onnan az Átrakó pályaudvar érintésével egészen Kunhalomig haladt, ahol kettéágazott. Az északi vonal Pusztamérgesig, a déli Ásotthalomig tartott. A szétszórt tanyákból a kisvasútnak köszönhetően alakultak ki a nyomvonal menti, mai települések, mint Domaszék, Mórahalom és Ruzsa. Az előadó kiemelte, országos tekintetben is különleges szereppel bírt a szegedi kisvasút. 

A vasútvonalak többségével ellentétben ugyanis nem teher-, hanem személyszállításra hozták létre, valamint ezen a vonalon működött az ország első dízel-elektromos mozdonya, a Láng Gépgyár által gyártott M1-M4. Papp János további érdekességként említette, hogy a szegedi kisvasút abban a tekintetben is egyedülálló volt, hogy az első osztály is fapados volt. 

– Az első osztályú menetjegy ára a harmadosztályúnak másfélszerese volt. Négy szerelvény volt forgalomban, minden vonaton egy kocsira kiakasztották az 1-es táblát. A feltételezésem szerint azért, hogy az uraknak ne kelljen a kofák mellé ülni, akik éppen vitték be esetleg a tyúkokat a piacra – mondta Papp János.