Kilenc ártatlan ember históriája

1853. március 19-én 27 puska dördült el a csongrádi temető nyugati sarkánál. Milyen események vezettek a csoportos kivégzésekhez? Kik voltak a kilenc ártatlanok? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a csongrádi Tari László Múzeum a kivégzések 170. évfordulójára készült kisfilmjében.

– 1853 a Bach-korszak „legforróbb” időszaka, Rózsa Sándor üldözésének a csúcspontja. Úgy vélték, hogy az összes dél-alföldi betyár az ő embere, és valójában egy forradalmi szervezkedés zajlik a regnáló hatalom ellen – vázolta az események történelmi hátterét Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató. Ebben a környezetben a bűnpártolókat azonos súllyal mérték, mint a bűnözőket, tehát arra is halál várt, aki nem jelentette, hogy betyárt látott a környéken.

Mint az eddig feltáratlan levéltári forrásokból kiderült, ez volt a veszte a csongrádi társaságnak is. Egy tanyai mulatságra két emberével betért Zsákay Bandi, egy körözött fegyveres is. Az esetet nem jelentették be másnap, valaki viszont feljelentette a mulatozókat, ez pedig megpecsételte a sorsukat.

Zsákayt két héttel később Kiskunfélegyháza környékén lelőtték, de az egyik őt üldöző katona halálos sebet kapott – ez még rosszabb fényt vetett a csongrádiakra. A Szegedről kiszálló rögtönítélő bíróság mindannyiukat, valamint a „hozzájuk csapott”, szintén bújtatással vádolt fehértói kocsmárost, Trungel Györgyöt halálra ítélte.

– Nehéz volt kibogozni a szálakat ebben a megrázó történetben, mert a perirat megsemmisült, a legfontosabb források hiányoztak. Olvastam azonban olyan utalást is, hogy ez a csongrádi ügy olyan országos port vert fel, hogy ez is közrejátszhatott a statáriális törvények enyhítését – közölte a néprajzkutató.

A Csongrádi Színtársulat tagjai szereplésével készült kisfilm épp a kivégzések 170. évfordulóján, március 19-én, vasárnap 15.30-kor lesz látható a Tari László Múzeum Facebook oldalán és a múzeum YouTube csatornáján.