2023.03.05. 12:30
Németh József szobafestőként kezdte
Németh József festőművész alkotásaihoz napjainkban nagyon nehéz hozzájutni. Most viszont megcsillanhat a remény a gyűjtők, közintézmények előtt. A szegvári önkormányzat eladja a művész 7 darabos pannósorozatát.
Németh József az MTI 1979-ben készült felvételén nagy méretű freskójának tervén dolgozik, amit elkészülte után a Csongrádi Városi Tanács dísztermében helyeztek el. Fotó: Molnár Edit/MTI
Németh József a vásárhelyi festészet kiemelkedő alakja volt. Alkotásai számos közintézményt díszítenek, múzeumi, vagy magángyűjteményt gyarapítanak. Bár Somogy megyében született, az 1994-ben elhunyt művész mégis az alföldi festészet egyik legmarkánsabb egyéniségeként vonult be a hazai képzőművészet történetébe.
A kor legnevesebb képzőművészei tanították
Németh József festőművész, grafikus 1928. október 3-án született a Somogy megyei Kaposszerdahelyen, de Szennán anyakönyvezték. Családja szegény volt, szülei nyolc gyermeket neveltek, ezért Németh Józsefnek már 12 éves korában kenyérkereset után kellett néznie. A cséplőgép mellett dolgozott, hogy famunkás édesapja csekély fizetését kiegészíthesse a 10 tagú család eltartásához. Tizennyolc évesen, 1946-ban szobafestőtanoncnak állt Kaposvárott, három évvel később pedig átvette segédlevelét is. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait a Z. Soós István és Gerő Kázmér vezette kaposvári képzőművészeti szabadiskolában. Ott figyeltek fel rá későbbi mesterei, Bortnyik Sándor és Hincz Gyula főiskolai tanárok. Németh József az ő biztatásukra jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Felvették, Szőnyi István, Bán Béla és az orosházi születésű Papp Gyula festőművészek növendéke volt, diplomáját 1957-ben szerezte meg freskószakon.
Vásárhelyre költözött, élete végéig ott maradt
Még főiskolás korában járt először Hódmezővásárhelyen, a Szabó Iván szervezte nyári művésztelepen, majd tanulmányai befejeztével nem Somogy megyébe tért vissza, hanem az 1956 után induló fiatal festőgeneráció tagjaként 1957-ben Vásárhelyen telepedett le, ahol haláláig élt és alkotott.
1962-től három éven át Derkovits-ösztöndíjas volt, tanulmányutakon bejárta Európa számos országát, és Indiát is.
Pogány Gábor művészettörténész így írt róla egyik munkájában: „Főiskolás korától szűkre szabta magának a bejárandó festői teret, melyben szigorúan kötött festői eszközökkel hozta létre gazdag életművét. Első, Hódmezővásárhelyen készült képein még erősen jelentkeznek szőnyis effektusok, s a témát is gyakran otthoni, somogyi emlékek adják. Az 1956. évi Őszi Tárlaton kiállított gouache Babcséplők témát a következő évben újból megfestette nagyobb méretben, olajtemperával vászonra, s bemutatta az Őszi Tárlaton. A második változat nem pusztán a mérete miatt monumentálisabb, de kiérleltebb, feszesebb is. A keményebb, sarkítottabb komponálásmód a következő években erősödött, a fogalmazásmód tömörebbé vált. Ezt a korszakát két jelentős alkotás reprezentálja. Az egyik a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Ház (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ – a szerk.) freskója. Az első, Hódmezővásárhelyen leélt évtized vége felé az életmű fontos csomópontját alkotó képeket festett.”
A táblaképek alkották munkássága nagy részét
Németh József festészetének az 1970-es évektől egy másik, líraibb vonulata is alakult, majd a 80-as években felerősödött művészetében a természetábrázolás és a természetszimbolika. Németh József festőművészi munkásságának jelentős részét a táblaképei alkották. Alkotói világának döntő részét az alföldi táj és a benne élő, munkálkodó, azt alakító ember jelentette.
Az 1980-as, 1990-es évek fordulóján Németh József egészségi állapota megromlott, de változatlan intenzitással dolgozott. Ezekben az években kiemelten foglalkoztatta az öregkor, mind a művészetben, mind a személyes sorsában is.
Egy-egy képének koloritja néhány nagy, sommás színfelületté szűkült, drámaisága erős és komor lett (Fejszés ember, Kaszáló); kevés motívummal, zárt kompozícióban, mintha tőmondatokban összegezte volna korábbi festői mondandóját
– írta róla Pogány Gábor.
Három Munkácsy-díjat is nyert 10 éven belül
A művész 1994. augusztus 2-án hunyt el hosszú betegség után, Hódmezővásárhelyen, a Kincses temetőben helyezték végső nyugalomba. Dömötör János fotóművész így emlékezett meg róla lapunkban, a Délmagyarországban közzéadott nekrológjában: „Pályája lezárulásával súlyos veszteség érte az egyetemes magyar művészetet és még közelebbről, még súlyosabban és fájóan Vásárhely művészetét.” Úgy fogalmazott: „Vele kapcsolatban igazak az írás szavai, hűséggel szolgálva végezte be pályáját. Töretlenül hűséges volt alkotói eszméihez és hűséges volt választott városához, Vásárhelyhez is. Munkásságát város a Tornyai-plakettel, a kulturális kormányzat három Munkácsy-díjjal, érdemes és kiváló művészi kitüntetéssel ismerte el. Ha tovább él, remélten megkapta volna a legmagasabb művészi elismerést, a Kossuth-díjat is, hiszen többször szerepelt a jelöltek között. Életműve ettől függetlenül kimagasló értéke a magyar képzőművészetnek, és alkotásai otthonokban, közintézményekben, bel- és külföldi múzeumokban őrzik és hirdetik, tovább éltetik életművét.”
Németh József festőművész 20 egyéni kiállításon mutatkozott be Hódmezővásárhelytől Budapestig nagyon sok településen, külföldön Bécsben, Zágrábban, Moszkvában is láthatták a tárlatát. 1956-tól haláláig valamennyi hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton szerepelt. Válogatott csoportos kiállításokon Magyarország különböző településein kívül eljutottak művei Bécsbe, Pekingbe, Párizsba, Velencébe, Belgrádba, Varsóba, Újdelhibe, Bolognába, Koppenhágába, Szófiába, Helsinkibe, Manyezsbe, Berlinbe, Bukarestbe, Havannába, Ulanbatorba, Londonba, Kramsdorfba. Művei számos település közgyűjteményét gyarapítják, vármegyénk közintézményeiben Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Szegváron is több alkotása látható.
Németh József munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. 1961-ben Tornyai-plakettet, 1966-ban Koszta József-díjat, 1967-ben, 1970-ben, 1976-ban Munkácsy-díjat, 1967-ben Vaszary-díjat, 1974-ben Munkácsy Mihály-emlékérmet, 1977-ben a Kulturális Minisztérium Nívódíját kapta, 1980-ban érdemes művész, 1985-ben pedig kiváló művész címmel tüntették ki.
Hét táblaképe eladóvá vált SzegváronHalálának 20. évfordulóján, 2014-ben Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeum emlékkiállítással tisztelgett. A Tornyai-múzeum összes emeleti termében kiállított mintegy nyolcvan műalkotás az életmű minden egyes korszakát lefedte a közgyűjteményekből és magángyűjteményekből válogatott munkáival.
A 62. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitójára, 2015-ben, Németh József festőművész életútjáról és művészetéről Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum akkori igazgatója tollából több mint 200 oldalas, száznegyven színes reprodukciót tartalmazó könyv jelent meg.
Szegvár önkormányzata most eladásra kínálja Németh József 7 festményből álló pannósorozatát. Felújítják a házasságkötő termet, ami a lakosság igényei szerint világosabb, vidámabb lesz. Abba a miliőbe, mint Szabó Tibor György polgármester elmondta, nem illenek azok a festmények, amelyek eddig díszítették a falakat.
A pannósorozat 7 festményét 1981-ben festette a művész Szegvárnak. Csodálatos műalkotások, de nem házasságkötő terembe valók. A képek színárnyalatai sötét tónusúak, az emberalakok szomorúak, a fejüket lehatják. A házasságkötés pedig két ember legszebb, legvidámabb napjai közé tartozik. A település lakóinak igénye volt, hogy újuljon meg a környezet. A festményeket egyelőre elcsomagoltuk. Azt viszont nem szeretnénk, ha raktárban állnának a képek. Megnyugtató lenne számunkra, ha méltó helyen hirdethetnék Németh József életművének egy szegletét, akár múzeumban, vagy más közintézményben, esetleg magángyűjteményben. Két múzeumnak is felajánlottuk megvételre a táblaképeket. Egyelőre még nem keltek el
– mondta a polgármester.