A szegvári önkormányzat eladja a művész 7 darabos pannósorozatát

2023.03.05. 12:30

Németh József szobafestőként kezdte

Németh József festőművész alkotásaihoz napjainkban nagyon nehéz hozzájutni. Most viszont megcsillanhat a remény a gyűjtők, közintézmények előtt. A szegvári önkormányzat eladja a művész 7 darabos pannósorozatát.

Kovács Erika

Németh József az MTI 1979-ben készült felvételén nagy méretű freskójának tervén dolgozik, amit elkészülte után a Csongrádi Városi Tanács dísztermében helyeztek el. Fotó: Molnár Edit/MTI

Németh József a vásárhelyi festészet kiemelkedő alakja volt. Alkotásai számos közintézményt díszítenek, múzeu­­mi, vagy magángyűjteményt gyarapítanak. Bár Somogy me­­gyében született, az 1994-ben elhunyt művész mégis az alföldi festészet egyik legmarkánsabb egyéniségeként vonult be a hazai képzőművészet történetébe. 


A kor legnevesebb képzőművészei tanították 
 

Németh József festőművész, grafikus 1928. október 3-án született a Somogy megyei Kaposszerdahelyen, de Szen­nán anyakönyvezték. Családja szegény volt, szülei nyolc gyermeket neveltek, ezért Németh Józsefnek már 12 éves korában kenyérkereset után kellett néznie. A cséplőgép mellett dolgozott, hogy famunkás édesapja csekély fizetését kiegészíthesse a 10 tagú család eltartásához. Tizennyolc évesen, 1946-ban szobafestőtanoncnak állt Ka­posvárott, három évvel később pedig átvette segédlevelét is. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait a Z. Soós István és Gerő Kázmér vezette kaposvári képzőművészeti szabadiskolában. Ott figyeltek fel rá későbbi mesterei, Bortnyik Sándor és Hincz Gyula főiskolai tanárok. Németh József az ő biztatásukra jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Felvették, Szőnyi István, Bán Béla és az orosházi születésű Papp Gyula festőművészek növendéke volt, diplomáját 1957-ben szerezte meg freskószakon. 


Vásárhelyre költözött, élete végéig ott maradt
 

Még főiskolás korában járt először Hódmezővásárhelyen, a Szabó Iván szervezte nyári művésztelepen, majd tanulmányai befejeztével nem Somogy megyébe tért vissza, hanem az 1956 után induló fiatal festőgeneráció tagjaként 1957-ben Vásárhelyen telepedett le, ahol haláláig élt és alkotott. 
1962-től három éven át Derkovits-ösztöndíjas volt, tanulmányutakon bejárta Európa számos országát, és Indiát is. 
 

Németh József
Németh József Munkácsy-díjas festőművész munka közben hódmezővásárhelyi műtermében. 1957-ben telepedett le itt, miután a Képzőművészeti Főiskolán freskófestő diplomát szerzett. Mögötte Kaszás című festménye, de a távolabb látható művei is mutatják, hogy munkásságában a paraszti létforma ábrázolása mellett kötelezte el magát. Fotó: Molnár Edit/MTI


Pogány Gábor művészettör­ténész így írt róla egyik munkájában: „Főiskolás korától szűkre szabta magának a be­­járandó festői teret, melyben szigorúan kötött festői eszközökkel hozta létre gazdag életművét. Első, Hódmezővásárhelyen készült képein még erősen jelentkeznek szőnyis effektusok, s a témát is gyakran otthoni, somogyi emlékek adják. Az 1956. évi Őszi Tárlaton kiállított gouache Babcséplők témát a következő évben újból megfestette nagyobb méretben, olajtemperával vászonra, s bemutatta az Őszi Tárlaton. A második változat nem pusztán a mérete miatt monumentálisabb, de kiérleltebb, feszesebb is. A keményebb, sarkítottabb komponálásmód a következő években erősödött, a fogalmazásmód tömörebbé vált. Ezt a korszakát két jelentős alkotás reprezentálja. Az egyik a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Ház (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ – a szerk.) freskója. Az első, Hódmezővásárhelyen leélt évtized vége felé az életmű fontos csomópontját alkotó képeket festett.” 


A táblaképek alkották munkássága nagy részét

Németh József festészetének az 1970-es évektől egy másik, líraibb vonulata is alakult, majd a 80-as években felerősödött művészetében a természetábrázolás és a természetszimbolika. Németh József festőművészi munkásságának jelentős részét a táblaképei alkották. Alkotói világának döntő részét az alföldi táj és a benne élő, munkálkodó, azt alakító ember jelentette. 
Az 1980-as, 1990-es évek fordulóján Németh József egészségi állapota megromlott, de változatlan intenzitással dolgozott. Ezekben az években kiemelten foglalkoztatta az öregkor, mind a művészetben, mind a személyes sorsában is. 

 Egy-egy képének koloritja néhány nagy, sommás színfelületté szűkült, drámaisága erős és komor lett (Fejszés ember, Kaszáló); kevés motívummal, zárt kompozícióban, mintha tő­mondatokban összegezte volna korábbi festői mondandóját 

– írta róla Pogány Gábor. 


Három Munkácsy-díjat is nyert 10 éven belül
A művész 1994. augusztus 2-án hunyt el hosszú betegség után, Hódmezővásárhelyen, a Kincses temetőben helyezték végső nyugalomba. Dömötör János fotóművész így emlékezett meg róla lapunkban, a Délmagyarországban közzéadott nekrológjában: „Pályája lezárulásával súlyos veszteség érte az egyetemes magyar művészetet és még közelebbről, még súlyosabban és fájóan Vásárhely művészetét.” Úgy fogalmazott: „Vele kapcsolatban igazak az írás szavai, hűséggel szolgálva végezte be pályáját. Töretlenül hű­­séges volt alkotói eszméi­hez és hűséges volt választott városához, Vásárhelyhez is. Munkásságát város a Tornyai-­plakettel, a kulturális kormányzat három Munkácsy-díjjal, érdemes és kiváló művészi kitüntetéssel ismerte el. Ha to­­vább él, remélten megkapta volna a legmagasabb művészi elismerést, a Kossuth-díjat is, hiszen többször szerepelt a jelöltek között. Életműve ettől függetlenül kimagasló értéke a magyar képzőművészetnek, és alkotásai otthonokban, közintézményekben, bel- és külföldi múzeumokban őrzik és hirdetik, tovább éltetik életművét.” 

Németh József festőművész 20 egyéni kiállításon mutatkozott be Hódmezővásárhelytől Budapestig nagyon sok településen, külföldön Bécsben, Zágrábban, Moszkvában is láthatták a tárlatát. 1956-tól haláláig valamennyi hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton szerepelt. Válogatott csoportos kiállításokon Magyarország különböző településein kívül eljutottak művei Bécsbe, Pekingbe, Párizsba, Velencé­­be, Belgrádba, Varsóba, Újdelhibe, Bolognába, Koppenhágába, Szófiába, Helsinkibe, Manyezsbe, Berlinbe, Bukarestbe, Havannába, Ulanbatorba, Londonba, Kramsdorfba. Művei számos település közgyűjteményét gyarapítják, vármegyénk közintézményeiben Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Szegváron is több alkotása látható. 
Németh József munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. 1961-ben Tornyai-plakettet, 1966-ban Koszta József-díjat, 1967-ben, 1970-ben, 1976-ban Munkácsy-díjat, 1967-ben Vaszary-díjat, 1974-ben Munkácsy Mihály-emlékérmet, 1977-ben a Kulturális Minisztérium Nívódíját kapta, 1980-ban érdemes művész, 1985-ben pedig kiváló művész címmel tüntették ki. 

Hét táblaképe eladóvá vált SzegváronHalálának 20. évfordulóján, 2014-ben Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeum emlékkiállítással tisztelgett. A Tornyai-múzeum összes emeleti termében kiállított mintegy nyolcvan műalkotás az életmű minden egyes korszakát lefedte a közgyűjteményekből és magángyűjteményekből válogatott munkáival. 
A 62. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitójára, 2015-ben, Németh József festőművész életútjáról és művészetéről Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum akkori igazgatója tollából több mint 200 oldalas, száznegyven színes reprodukciót tartalmazó könyv jelent meg. 


Szegvár önkormányzata most eladásra kínálja Németh Jó­­zsef 7 festményből álló pannósorozatát. Felújítják a házasságkötő termet, ami a lakosság igényei szerint világosabb, vi­dámabb lesz. Abba a miliőbe, mint Szabó Tibor György polgármester elmondta, nem illenek azok a festmények, amelyek eddig díszítették a falakat. 

A pannósorozat 7 festményét 1981-ben festette a művész Szegvárnak. Csodálatos műalkotások, de nem házasságkö­­tő terembe valók. A képek szín­árnyalatai sötét tónusúak, az emberalakok szomorúak, a fe­jüket lehatják. A házasságkötés pedig két ember legszebb, legvidámabb napjai közé tartozik. A település lakóinak igénye volt, hogy újuljon meg a környezet. A festményeket egyelőre elcsomagoltuk. Azt viszont nem szeretnénk, ha raktárban állnának a képek. Megnyugtató lenne számunkra, ha méltó helyen hirdethetnék Németh József életművének egy szegletét, akár múzeumban, vagy más közintézményben, esetleg magángyűjteményben. Két múzeumnak is felajánlottuk megvételre a táblaképeket. Egyelőre még nem keltek el

 – mondta a polgármester. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában