Seprűkészítő gépet kapott a makói múzeum

Egy néhai nagyéri mester seprűkötőgépét ajánlotta fel a család nemrégiben a makói skanzen számára – tájékoztatta a Délmagyarországot Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója. 

– A seprűkészítés is egyike a kihalóban lévő, régi kézműves szakmáknak, amelyek eszközeit ma már csak kiállításokon lehet látni. Ezek bemutatása fontos feladatunk, hiszen egy letűnt korról és annak fontos képviselőiről mesélnek – tette hozzá.

Egy életen át működött

Ami a nagyéri mestert illeti, Kéri Elekről van szó, aki 1928-ban született Nagymajláton (ez Nagyér eredeti neve), és 92 esztendős korában hunyt el. Lánya, Kéri Zsuzsanna egy rövid, kézzel írott levelet is mellékelt a páratlan értékű eszközhöz, amelyben leírta, hogy édesapja eredeti szakmája cipész volt, amit Tótkomlóson tanult meg. A makói múzeumnak átadott szerkezettel a maga és a falu lakóinak számára készített seprűket. Addig használta, amíg csak tudta. 

– Szerette, ha valami szépet tudott készíteni – jellemezte édesapját a levélben.

Egyelőre raktárban van

A jó állapotban lévő berendezés két részből áll. Az első a mindkét kezet és egy lábat is igénybe vevő drótkötöző, a másik a színes zsineges varrást szolgálja. Szikszai Zsuzsanna elmondta, hogy a gépet egyelőre nyilvántartásba vették és a múzeum külső raktárába került, de mindenképpen szándékuk a későbbiekben a közönségnek bemutatni. 

– Nem ez az első eset, hogy hagyatékot kapunk Makóról vagy a környező falvak valamelyikéből – hangsúlyozta. 

A skanzen ékessége lesz

A skanzenben és a múzeumban is nagyon sok olyan tárgyat őriznek, amelyeket adományként ajánlottak fel a számukra. Sokan nem is kérnek értük semmit, egyszerűen csak annyit, hogy a tárgyat őrizzék meg, amíg csak lehet. A seprűkötőgép várhatóan a 80-as években alapított, és évről évre gyarapodó skanzen egyik ékessége lesz. Itt a hagymás ház és a putri mellett jelenleg is van kovács-, bognár- és asztalosműhely. Legutóbb – mint beszámoltunk róla – kocsiszínnel gyarapodott, ami a makói vidék hagyományos közlekedési eszközeit mutatja be.

Álom a Mesterségek Háza

Mint megtudtuk, a múzeumnak már nagyon sok kihalóban lévő mesterség relikviái vannak a birtokában. Így például cipész, mézeskalács-készítő, paplanos, mintanyomó, kalapos és órás, illetve fazekas munkaeszközei találhatók gondosan őrizve az intézmény valamelyik raktárában. Ezek egy része az állandó kiállítások valamelyikén kaphat helyet később, de a tervek között szerepel egy Mesterségek Háza kialakítása és berendezése is. Ezt a jelenleg ugyancsak raktárként funkcionáló pátfalvi házban lehetne megvalósítani – az ötlet valóra váltásához azonban pályázati forrást kellene találni.