2023.06.04. 11:00
Az első istentiszteleten felfordított malteros ládáról prédikált a lelkész
Hódmezővásárhely egyik legrégebbi temploma a Református Újtemplom, amit már messziről láthatnak a Székkutas felől a városba érkezők. Sokakat tölt el szomorúsággal, hogy a monumentális épület nemcsak külsőleg kopott meg, hanem 10 éve már használni sem lehet. Major Istvánné lelkész reméli, ha jobb idők jönnek, sikerül forrást szerezni a teljeskörű felújítására.
Körülbelül 2 milliárd forintból lehetne felújítani a Református újtemplomot. Fotó: Kovács Erika
Hódmezővásárhelyen az 1789-es népszámláskor 16 564 lakosból 11389-en vallották magukat reformátusnak. A hívek fele sem fért el az Ótemplomban. A fennmaradt emlékek szerint sokan állva, illetve az ajtón kívülről hallgatták az istentiszteleteket és így próbáltak áldásban részesülni is. A hívek ezt megelégelték, azt mondták, így nem mehet tovább. Elhatározták, hogy építenek egy új templomot. Ehhez engedélyt kellett kérniük
– idézte fel az Újtemplom építése előtt történteket Major Istvánné lelkész.
Volt, aki pénzzel, más élőmunkával segített
Az engedélyt 1791-ben kapták meg az akkor már a református egyház birtokában lévő telkekre, amelyek három házhelyből álltak. Toppler Antal portáját 1790-ben 700 forintért vették meg. Fél évvel később Kezes Jánosné ingatlana is eladóvá vált, amihez 310 forintért jutottak hozzá. Hajdú András házát pedig egy év múlva 300 forintért vásárolták meg. Ez utóbbit alakították át parókiának, állítólag ennek mintájára építették meg az új parókiát, amely most is áll.
Az elöljárók először a város földesurához, gróf Károlyi Antalhoz fordultak támogatásért, de elutasította őket. Ezért a hívek gyűjtést szerveztek. A tehetősebbek nagy adományokkal járultak hozzá az új templom megépítéséhez. Nem maradtak ki a szegényebbek sem a segítségből. A földmívesek és a jobbágyok élőmunkával járultak hozzá.
1791-ben, ahogy megkapták az engedélyt, mai szóval élve pályázatot hirdettek a templom építésére. Az engedélyhez beadott tervet Vertics József, megyei mérnök készítette. Ez azonban nem tetszett a híveknek. Kutatták, hogy ki lenne az, aki megfelelő templomot tudna nekik építeni, pluszban még a gyülekezet tagjai maguk is felkerekedtek, hogy végignézzék a Dél-Alföld református templomait. A túri, mai nevén mezőtúri templom tetszett meg nekik legjobban. Elhatározták, hogy ahhoz hasonlót építtetnének legszívesebben. Az építészmesterek közül pedig Fischer Boldizsárt kérték fel 1792 tavaszán a munka elvégzésére. Ő egy kecskeméti építészmester volt, a családjával Németországból települtek be Magyarországra. Az alapkövet pedig Szőnyi Benjámin, akkor már nyugalmazott lelkipásztor tette le
– folytatta Major Istvánné.
Beleesett az építész a gödörbe
A templom építése rosszul kezdődött, egy tragédiával. Az alap kiásása után ünnepséget szerveztek. Vacsora után az építész kiment megnézni a területet és beleesett a gödörbe. Több bordája eltörött és két hét múlva belehalt a sérüléseibe. Major Istvánné ezt a történetet a nemrégiben elhunyt Fischer Vilmos atyától hallotta, akinek az építész a dédnagyapja volt. Fischer Boldizsár elhunyta után a fia, Ágoston, aki külföldről érkezett haza, vette át a munka folytatását. Ez lett az első nagy feladata, hiszen ő még akkor nagyon fiatal volt.
A család építési technikája sajátos, a Fischer családra jellemző, fel lehet ismerni a munkájukat. Templomunkban ezt a mennyezeten látható csillagok jelenítik meg leginkább. Ezek rejtik a szellőzőnyílásokat, ott távozott a hívek által kilehelt pára
– tudtuk meg Major Istvánnétól.
A templomot végül 45 ezer forintból építették fel, ami az akkori viszonylatokban igen nagy költségnek számított. Az Újtemplom klasszicizáló, késő barokk stílusú, ez akkoriban Európa-szerte nagy divat volt. 1794-ben már állt a templom és a hajó- és toronyfala. A tetőszerkezet először fazsindely borítást kapott. 1796-ban a még be nem fejezett templomban megtartották az első istentiszteletet is.
Szentháromság vasárnapján szentelték fel
Az akkor itt szolgáló fiatal Bereck tiszteletes úr tartotta meg az első istentiszteleteket, akinek a szépunokája, Bereczk László ma is köztünk él Hódmezővásárhelyen. Ő mesélte el, hogy a családi történetek között fennmaradt, hogy az első istentiszteleteken egy felfordított malteros ládáról prédikált, a hívek pedig állva hallgatták. Nagyon boldogan vették birtokba a még el sem készült templomot, mert így legalább nem kiszorulva, hanem a falak között kapták az áldást. Az istentiszteletek vasárnap folytak, a hét első hat napján pedig a mesterek dolgoztak. 1799. május 19-én Szentháromság vasárnapján, amely a pünkösd után következő első vasárnapra esett, szentelték fel a templomunkat. Nekünk most következik ennek a jeles eseménynek az évfordulója
– említette meg Major Istvánné.
A templom nagy harangját Ébenhárd Henrik öntötte Pesten, amely, Szeremlei Sámuel feljegyzése alapján már a felszenteléskor szólt. Major Istvánné ismeretei szerint ez ritkaságnak számított, mert a harangok általában mindig később kerültek a helyükre. A felszenteléskor meglévő harang helyére 1845-ben a Hornung József által ugyancsak Pesten öntött harang került, még később, a toronyba felhúzott 1170 kilogrammos harangot 1923-ban Wasler Ferenc készítette Budapesten.
Csak két ilyen orgona van a világon
A tűzveszély elkerülése érdekében 1824-ben úgy döntött az egyház vezetése, hogy lecserélik a héjazatot cserépre. Az oldal kishajókkal kezdték, mert azok voltak legközelebb a házakhoz. A munkát három év alatt fejezték be. Egy villámhárító is került a templom tetejére, ami ritkaságszámba ment akkoriban. Az egyház vezetése, mint később kiderült, rendkívül előrelátó volt. Így úszta meg templomunk ugyanis az 1829-ben pusztító hatalmas városi tűzvészt. Templomunknak van még egy nagyon értékes berendezési tárgya, az orgonánk. Tudomásom szerint ilyen orgonából mindössze csak kettő található a világon. A romantikus templomi orgonát 1840-1841-ben Kováts István orgonaművész, orgonaépítő mester és fia készítették. Magyarországon ez az egyetlen ilyen orgona, a másik Franciaországban található
– tudtuk meg a lelkészasszonytól.
A templombelsőt 100 év múlva modernizálták, szépítették tovább. Akkor kerültek a helyükre a gyönyörű ólomüveg ablakok, minden ablakot egy-egy család fizetett. Az új szószék és a padok is ebben az időben készültek, az orgonát pedig átfestették. Az úrasztalát és az úrvacsorai terítőt pedig Nagy András János, a református egyház helyi nagy mecénása ajándékozta.
A XX. században alig történt valami a templom életében. Mindössze 1970-71-ben végeztek állagmegóvási munkákat. A lábazat addigra felvizesedett, azt leverték és új vakolattal látták el. A homlokzatot nemesvakolattal tervezték ellátni, de a műemlékvédelem csak kazeinfestékkel engedte lefesteni. Ekkor állították helyre a nyílászárók kőkereteit is. A toronykörüljárón, amit eredetileg tűzjelzők használtak, betonozási és szigetelési munkákat végeztek. A felújítást Fenyvesi Béla végezte, 220 ezer forintért.
A reményt nem veszítették el
Tíz évvel ezelőtt az elavult villamoshálózat miatt életveszélyessé vált a templom.
Nem találok rá szavakat, hogy milyen érzés számomra, illetve a gyülekezet számára is, hogy tíz éve itt már nem tarthatunk istentiszteleteket. Templomunk műemléképület, a méreteiben pedig monumentális. Így a felújítási költségei is monumentálisak, a jelenlegi árakon 2 milliárd forintra lenne szükségünk. Mióta átvettem a gyülekezetet, folyamatosan pályázom. 2014-ben a legrosszabb állapotban lévő tetőrészt, az orgona felettit tudtuk lecserélni egyházi saját forrásból és a Nemzeti Kuturális Alap pályázatából, így az orgona fölött már nem ázik be a tető. Legutóbb, a közelmúltban pedig egy európai uniós pályázatot nyertünk a szabadkai múzeummal közösen. A pályázata egy felújítást is lehetett tervezni, amiből utólagos felszigetelést végeztettünk, az fért bele a 100 millió forintos költségbe, illetve az, hogy a fal tövétől elvezessük a csapadékvizet. A munkálatok közben történt egy megdöbbentő dolog. Ahogy a munkások tolták ki a törmeléket, az egyik talicska alatt beszakadt a padló. Kiderült, hogy azért van furcsa, kongó hangja a templom padlónak, mert üregek találhatók alatta. Kiment a föld a hajó alól. Egyelőre nem tudjuk, hová. Szerencsére az alap nem sérült. Ha sikerül a templom felújítására forrást szereznünk, ennek orvoslása jelenti majd a legnagyobb tételt
– mondta Major Istvánné, aki elmondta, ígéretük van, és reménykednek, hogy ismét a templomban tarthatják az istentiszteleteket.
