Virágok a Mars tér aszfaltján

Vasárnap a Mars téren vártam a kisteleki buszra, Antal Imre plébános búcsúmiséjére igyekeztem. Még bőven volt időm az indulásig, az egyik félig árnyékban lévő padra telepedtem, elővettem a nálam sokkal okosabb telefonomat és elkezdtem kvízezni, tesztelni a tudásomat. Nem mindig értem el általam is elfogadható pontszámot, ezért elraktam, az órámra néztem – még legalább 20 perc volt a startig – és bután néztem ki a fejemből. Lényegtelen apróságokat is észrevettem, gyorsan „lapoztam” is, egyszer viszont azt hittem, már a délelőtti meleg is megártott, vizionálok. Pár méterre tőlem virágokat láttam aszfaltágyáson. Pontosabban a pici résekben, a földbe kapaszkodva.

Az 5-ös és a 6-os kocsiállás között a kanyarban, egysoros csíkban különböző színű, a szemnek meglepő helyen, de kedves virágok sorakoztak. Közelebb mentem, hogy meggyőződjek létezésükről, hogy valóban ott vannak-e. Igen, le is fényképeztem a „virágágyást”, sajnos, az árnyék kissé megnehezítette a dolgomat, de azért valamennyire sikerült. Derűsebb lett a napom, és ezzel valószínűleg nem vagyok, voltam egyedül. Tudom, nem ott, a két kocsiállás között van a helyük, de arra kérem az illetékeseket: nem bántsák, hagyják ott a növényeket, ha már valahogy, nehezen kiküzdötték maguknak az életet. Mosolyt csalnak az arcokra, és az mindenkinek jó.