Marika: A csipkének lelke van - Fotók

– Az általános iskolában mi lányok megtanultunk kötni, horgolni, gombot varrni, sütni és főzni, ezek nagyon hasznossá váltak asszonyi életünkben – mesélte a 69 éves, horgolt csipkéket készítő Horváth Antalné Marika, míg a pusztaszeri József Attila utcai buszmegállóból Petőfi utcai otthonáig értünk. Félmosollyal hozzátette: előfordult, édesanyja csinálta meg a kötős-horgolós házi feladatát, mindig ötös lett.

Csipke: a szép szeretete

– A szépnek mindig híve voltam, fiatalabb koromban kalocsai hímzéseket is készítettem, kötöttem, komolyabban csipkét horgolni az 1992-es műtétem után kezdtem, az ágyban azt is csinálhattam. A kórházban a nővéreknek pénz és csoki helyett is csipkét adtam – mondta Marika, aki a félegyházi műanyaggyárban volt minőségi műszaki ellenőr, férjhez menetele után Pusztaszerre került, a kisteleki kábelgyárban helyezkedett volna el, de párja nem engedte el a három műszakba.

– Akkor mi legyen? – kérdeztem tőle, és végül elmentem mellé szobafestőnek, 20 évet húztam le a szakmában, díszítőmintákat készítettem, pedig először azt sem tudtam, mi az a fángli és a spakli. Honnan is tudhattam volna, addig a papír és a ceruza volt a szerszámom. Az évtizedek alatt annyi csíkot húztam, hogy legalább egyszer körbeérné az országot és a 9 fokos festőlétrával is megtanultam „járni”, dolgozni.

Csipkevarázslat

– Munka után is kézimunkáztam, például a családnak minden pulóverét én kötöttem, de karácsonyra is készültek ajándékok. Döntő volt, hogy a kötéshez nagy garaboly anyag kell, míg a horgoláshoz elég egy gombolyag cérna és a horgolótű, bárhol és bármikor csinálhatom, például utazás és tévézés közben is, a mozdulatok rutinszerűek, nézni sem kell – közölte. Elárulta: nem méri, mennyi idő alatt készül el eggyel, mert, ha fáj a keze, vagy nem tud ülni, akkor nem csinálja.

Közben előkerültek olyan terítők, amit még édesanyjával közösen készítettek – ő a mintákat, a kockákat számolta –, a horgolt fülbevalók, kalapok, kiscipők, ernyők, köztük lepkemintással (belül fóliával esernyőnek is használhatók), az 1986-ban, a Forma-1 honi rajtjakor horgolt terítő, és az elsők, amit még kislányként önállóan „gyártott” – ezeket a mai napig féltve őrzi –, de a sor hosszú lenne, egy szekrényt teljesen megtöltenek a különböző munkák. A falakat hímzései, gobelinjei díszítik. Jelenleg egy terítőn dolgozik, megmutatta, miként csinálja.

Elmesélte, hogy Máté Gábor polgármester, akkor még tanárként, azt mondta neki: a technika órán a fiúkat tudja foglalkoztatni, de mit csináljon a három lánnyal. Marika néni vállalta, megtanítja őket kötni, így történt. Az egyik lány, Évike kedvéért, hogy oktathassa, megtanult bal kézzel is kötni.

Lelkük van

– A kézzel készített csipkének lelke van, nekem az örömforrást, a kreativitást és a hasznos időtöltést jelenti. A horgolás megnyugtató, szavak nélkül beszélő költemény, a csipkék pedig csodálatos világot teremtenek a készítőnek és a nézőnek egyaránt – vallotta Marika, akinek legutóbb a traktoros találkozón, a Szentháromság-templom sekrestyéjében tekinthették meg alkotásait az érdeklődők.