Véletlen szülte keresztelő

Egyik ismerősömnek meggyőződése, hogy kutyasétáltatás közben a legkönnyebb ismerkedni. A minapi élményem rácáfolt erre, ugyanis arra jutottam, hogy egy imádkozó sáska még az ölebeknél is gyorsabban hozza össze az embereket. 

Az ájtatos manó a szegedi belváros egyik járdájának közepén bandukolt. Elég régen láttam már közelről imádkozó sáskát, így leguggoltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Hogy támadni akart-e vagy csak kíváncsi volt, nem tudom, de egyre közelebb mászott a lábamhoz. Mikor már egészen közel volt, fényképezni kezdtem. Alig néhány másodperc elteltével már több járókelő állt körülöttem és követte szemével ügyetlen mesterkedésemet. Egyikük rövid idő múlva derűsen megkérdezte: „van neve is a kedvencednek?”. 

Mikor közöltem, hogy a névadás közvetlenségéig még nem jutott a kapcsolatunk, egy másik szemlélődő férfi rávágta, hogy a színe alapján lehetne sóska. Mire egy harmadik idegen rákontrázott: „vagy Jóska, ha már ilyen szentéletű”. 

Így esett, hogy a véletlen szült vidám keresztelőt Szeged belvárosában. Imádkozó Józsefet ezután egy bottal óvatosan átemeltem a biztonságosabb füves részre, majd mindenki nagy mosollyal ment tovább a dolgára. 

Képalá: A Jóska nevet kapta az ájtatos manó. Fotó: Koós Kata