Generációk örökölték Samu bácsi érzékeny lelkét

Különösen gyengéd érzelmek fűzték feleségéhez Szeremlei Sámuelt, ami leszármazottai elmondása szerint az 1860-as években igen ritkaság volt. Akkortájt az előre elrendezett házasságokban férfiak és nők élték együtt mindennapjaikat a társadalmi elvárások szerint. Ám a száz éve elhunyt református lelkész, Szeremlei Sámuel és felesége életét mindvégig a szerelem hatotta át.

A Szeremlei Sámuel – a családapa, a lelkész, a történetíró című kiállítás megnyitóján a Tornyai János Múzeum előcsarnokát megtöltötték Szeremlei leszármazottai. Megidézve a céljaiért kitartóan tenni akaró, végtelenül emberséges és szeretetteljes, Vásárhelyen 54 évig tevékenykedő Szeremlei alakját. Arra a kérdésre, hogy a tudós férfi lelki érzékenysége vajon áthatja-e a későbbi generációkat, az ükunoka, Garay András azt nyilatkozta a Délmagyarnak: a család egyértelműen hordozza Samu bácsi érzelmi gazdagságát, nem véletlenül választották sokan a művészi pályát. Egyfajta kiegyensúlyozottság, holisztikus életszemlélet jellemzi a generációkat.

A Szeremlei-hagyaték anyagából, archív fotókból és korabeli iratokból, valamint történetírói munkáiból válogató kamaratárlat nem csupán tudós munkásságát eleveníti fel. Színes ákombákom díszeleg egy emlékkönyv első lapjain az egyik üvegfalú vitrinben, generációkat összekötő szeretet emlékeként. Az első lapok egyikén Szeremlei saját bejegyzése olvasható, amellyel a megajándékozott Margit lányát köszöntötte. Az oldal párját pedig későbbi nemzedékek kedves firkái díszítik. Ahogy Bernátsky Ferenc helytörténész is hangsúlyozta: szép emléke ez a kötet annak, hogy a fiatalon elhunyt Margit halála után is forgatták szerettei az emlékkönyvét.

Mellette, 1867. december 13-i bejegyzéssel, Tompa Mihály Olajág című verseskötete kapott helyet, amelyet Szeremlei még menyasszonyának dedikált. Később ebbe a könyvbe jegyezték fel gyermekeik születési évét. A kötet idővel Ilona lányuké lett.