Filmkritika – A magyar musical köszöni, jól van

Orosz Dénes az a rendező, aki az elmúlt években megbízhatóan és több-kevesebb (inkább több) sikerrel szállította az újabbnál újabb romkomokat (pl. Coming out, Poligamy, Seveled), és ez a megbízhatóság vele maradt aktuális alkotásánál, a Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalnél is. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy amennyiben könnyed szórakozásra vágyunk, Orosz Dénesre számíthatunk, ő ugyanis mindig hoz egy megfelelő szintet. Jelen esetben ráadásul a mozibemutató időzítése is alaposan átgondolt, hiszen mindjárt itt a karácsony, és bizony ilyenkor jóval könnyebb a közönség torkán lenyomni egy habkönnyű romantikus komédiát. A sztori alapján szinte azt mondhatjuk, hogy Orosz filmje nem más, mint a magyar Mamma Mia!, de eszünkbe juthat még Clint Eastwood szívmelengető love story-ja, A szív hídjai is.

Ebben a filmben is az az alaphelyzet, hogy a gyerekek összeülnek, és egy elfeledett dobozban titokzatos levelekre bukkannak. Kiderül, hogy ezek a levelek még a ’90-es években íródtak, szerzőjük pedig egy olyasvalaki, aki anno fülig szerelmes volt az édesanyjukba. A gyerekek nekiveselkednek a levelek elolvasásának, a nézők pedig hátradőlhetnek, mert innentől kezdve egy olyan történet veszi kezdetét, amilyet már oly jól ismerünk: unalmas párkapcsolatból menekülő lány, akire egy nyaralás során rátalál a nagy szerelem. Ám a viharos viszony több akadályba is ütközik, és a történet tétje épp az, hogy a két szerelmes vajon képes lesz-e áttörni szerelmük beteljesedésének gátjait.

Kissé anakronisztikus módon (elvégre a ’90-es évek azért nem volt olyan vészesen régen), a lány döntését inkább az apja hozza meg, azaz egyfajta generációs ellentétet, a szülői önkény megnyilvánulását is láthatjuk.

Sorsüldözött szerelmesek? Igen, erről szólt a Rómeó és Júlia, meg persze a West Side Story is. Mitől különleges hát a Hogyan tudnék élni nélküled? Leginkább attól, hogy magyar, ennélfogva hazai a környezet, a hangulat, és ennek megfelelően a helyszín is, ami nem más, mint a szépséges Balaton.

A kerettörténet (a gyerekek megtalálják, majd elolvassák a leveleket) a teljes játékidő töredéke csupán, a hangsúly a nagy szerelemre ébredésen van. Itt kell megdicsérnem a film castingját, Törőcsik Franciska és Ember Márk ugyanis eszméletlenül jól mutatnak együtt a vásznon, ebből adódóan közös jeleneteik ténylegesen élményszámba mennek. Persze egyikük sem egy Törőcsik Mari vagy egy Sinkovits Imre, szerepeik pedig totálisan közhelyesek, mégis megvan az a varázs, az a kémia közöttük, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a néző belefeledkezzen egy musicalbe.

Mellettük epizódszereplőként olyan hírességeket láthatunk, mint Marics Peti, Györgyi Anna, Brasch Bence és Seress Zoltán. Külön öröm újra látni azt a Varga-Járó Sárát, akit a nagyérdemű tavaly, a Mesterjátszma című – amúgy kifejezetten jó – filmben láthatott először. A Hogyan tudnék élni nélküled? jellegéből, illetve műfajából adódóan a zenére is fokozott hangsúlyt fektet, hatásosságához pedig nagymértékben hozzájárul a nosztalgia, hiszen ki ne szeretne belefeledkezni a sötét moziteremben Demjén Ferenc olyan ikonikus dalaiba, mint a Darabokra törted a szívem, a Szerelemvonat, a Szabadság vándorai vagy épp a címadó szerzemény.

Amikor a szereplők egyszer csak dalra fakadnak, az nem mindig sikerült tökéletesen (némelyiknél például a cselekménybe történő beleerőltetést lehet érezni), de zömmel kimondottan élvezetesek a zenei betétek. Orosz Dénes filmje nem váltja meg a műfajt, de arra épp elég, hogy feledtesse a Pappa pia emlékét.

7/10