Pauline Mai: Karácsonyi kívánság

Bár rengeteget olvasok különböző műfajokban, egy dolog mindig biztos: decemberben egy karácsonyi tematikájú regénnyel hangolódok az ünnepre. A könyvesboltokban ebben az időszakban már tematikus polcok segítik a választást, ennek azonban megvan az a hátránya is, hogy a hívogató borítókat megfordítva egymás után el lehet olvasni a fülszövegeket is. Idén már az volt az érzésem, hogy ha karácsonyi regény, akkor csak egyfajta történetet kaphatok. Van egy Grincs nő vagy férfi, aki utálja valamiért ezt az ünnepet, el akar vonulni valahova, lehetőleg egy havas, kietlen tájon álló házba, ahol elkerüli a családi összejöveteleket. De ott összefut egy ellenkező nemű valakivel, aki nyilván unszimpatikus, meg elrontja a magányos karácsonyról alkotott elképzelését. Némi utálkozás után azonban rájön, hogy tök jó fej, a végén pedig egymásba szeretnek és boldogan ünneplik együtt a karácsonyt. Na, hát pont ilyet nem akartam olvasni. Ezért örtültem meg Pauline Mai regényének, mert végre nem a sablonos történetet kaptam tőle. 

Madita sem szereti a karácsonyt, de nem azért, mint a legtöbb történetben. Az első fejezetekben megismerhetjük őt és szerelmét, Viktort, akik a karácsonyi vásárban cukiskodnak. Igazi mesebeli szerelem az övék, ám egy tragédia mindent megváltoztat. A három évvel később folytatódó történetből ugyanis kiderül, hogy miután elköszöntek egymástól, Viktort elgázolták és nem élte túl a balesetet. A lány azóta sincs túl a gyászon, a karácsonyi időszak pedig a legnehezebb számára, hiszen minden az utolsó boldog napjaikra emlékezteti.

Madita testvérével egy teaboltot üzemeltet egy kis faluban, a lány pedig abban éli ki kreativitását, hogy különböző teakeverékeket állít össze. Egyetlen boldogsága testvére két gyermeke, ők tudnak csak mosolyt csalni az arcára.

A két kicsi karácsony előtt azt a feladatot kapja az oviban, hogy írjanak levelet a Mikulásnak, ők pedig ráveszik Maditát, hogy ő is fogalmazza meg kívánságait. A lány ezt a lehetőséget arra használja, hogy kiírja magából minden dühét, így hosszasan ecsetelve bánatát végül azt kéri, hogy csak legyen minél hamarabb vége ennek az időszaknak. Természetesen azonban a levelet végül kidobja a kukába.

Hogy, hogy nem, a levél azonban végül a gyerekek írásaival együtt eljut a Mikuláshoz, azaz az óvóbácsihoz, akit annyira megfog a levél, hogy kideríti, ki gyászol a kis faluban és válaszol neki a Mikulás nevében, felajánlva, hogy a főtéren álló szánkóhoz vihet neki még levelet, ha szeretne vele beszélgetni. Madita nem tudja, ki a Mikulás, de jólesik neki egy ismeretlennek kiönteni a lelkét, így levelezésbe kezdenek. Ennek köszönhetően Madita el tud indulni a gyászfeldolgozás útján, sőt egyre közelebb kerül a jó humorú ismeretlenhez.

A regény inkább kedves és lélekmelengető, mint romantikus, így bátran ajánlható olyanoknak is, akik nem szeretik a csöpögős történeteket. Számomra tökéletes volt a karácsonyi hangolódáshoz, de az ünnepek elmúltával is aktuális tud maradni. Igazi téli történet, ami az ünnepek utáni lelassulásban is tökéletes társ lehet.