Simon Wood: A szökevény

Zoë és Holli frissen megszerzett diplomájukat megünnepelve Las Vegasba utaznak. A szökevény izgalmas részletekkel csábít.

Simon Wood: A szökevény

A bulizás azonban rémálommá válik: mindkettőjüket elkapja egy szadista gyilkos. Zoë magához térve a kábításból barátnője sikolyait hallja, és miután sikerül megszabadulnia köteleitől, látja is, hogy a férfi véresre korbácsolja barátnőjét. Holli még észreveszi az ablakból őt néző barátnőjét, de a lány végül felmérve a helyzetet úgy dönt, inkább otthagyja és segítségért siet. Nincs azonban még annyira tiszta tudatánál, hogy messzire jusson a szökevény, és mire megtalálják őt az elhagyott úton, már egyértelmű, hogy barátnője, akire már nem is emlékszik, hol kellene keresni, halott.

Egy év elteltével Zoët még mindig mardossa a bűntudat, hogy hagyta meghalni barátnőjét, aki utoljára azt látta, hogy ő cserben hagyja. Miután megtudja, hogy egy, az elrablására kísértetiesen hasonlító bűnügy történt, azonnal a helyszínre megy és addig ügyeskedik, amíg felhívja magára a rendőrök figyelmét és rádöbbenti őket, hogy valószínűleg egy sorozatgyilkosról van szó, hiszen az áldozat bőrébe egy számot vésett és Zoë is visel egy ilyet magán. Csakhogy a helyszínen lévő tévéstáboknak köszönhetően az elkövetőnek is feltűnik a lány és egyből tudja, hogy ő az egyetlen áldozata, akivel nem sikerült végeznie. Márpedig számára küldetés a gyilkosságok teljesítése, és mivel úgy ítéli meg, Zoë még mindig megérdemli a halált, elhatározza, hogy befejezi, amit annak idején elkezdett.

Miközben egy fáradhatatlanul kutató nyomozóval Zoë megpróbálja rekonstruálni a végzetes sivatagi éjszaka eseményeit, remélve, hogy visszatérnek az emlékei, és segíthet igazságot szolgáltatni Hollinak, a Számláló – aki ezt a nevet kapta a médiától– folyamatosan azon dolgozik, hogy elkaphassa a lányt. Kérdés, melyikük lesz a gyorsabb.

Ez a thriller abból a szempontból nem okoz izgalmat az olvasónak, hogy lényegében az elejétől fogva tudja, ki a gyilkos. Sőt, sok esetben a Számláló szemszögéből látja a történetet. Ennek köszönhetően viszont beleláthat egy bomlott elme gondolataiba. Választ kap arra, mi motivál egy ilyen embert és konkrétan a Számlálót is megismerheti, miért érzi úgy, hogy jót tesz a világnak azzal, hogy a kiválasztott nőket megöli. Sőt még érző lélekként is megismerhetjük azáltal, hogy végigkövetjük, milyen érzelmi kötődése alakul ki egy menhelyi kutyával. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen szempontból is szimpatizálunk vele, ugyanakkor érdekes színt ad a történetnek, hogy egy sorozatgyilkost nem csak brutalitásáról ismerhetünk meg.

Simon Wood regénye lényegében egy macska-egér harcot mutat be: a gyilkos kergeti áldozatát, az áldozat pedig, aki olyannyira fantom után nyomoz, hogy még akkor sem ismeri fel elrablóját, amikor az szemtől szembe kerül vele, próbálja segíteni a nyomozókat azzal, hogy megkísérli előhívni azokat az emlékeket, amelyeket a tudata eddig elrejtett előle. 

A történet egyébként nem tartogat túl sok meglepő fordulatot azok számára, akik olvastak már hasonló történeteket: a tetőpont és a megoldás sem kiszámíthatatlan. Ennek ellenére fordulatos regényről van szó, amelyben a sorozatgyilkos brutális tettei kellően részletesen vannak leírva ahhoz, hogy összeszoruljon az ember gyomra olvasás közben.

Aki már unja a karácsonyi romantikus történeteket, annak pont ideális olvasmány ahhoz, hogy egy kicsit felrázza magát az új év kezdetén.