Szexi bőrszerkóban és tornacipőben vadítanak – galériával, videóval

Operarendezőként tavaly mutatkozott be Tárnoki Márk a Szegedi Nemzeti Színház közönségének, Donizetti két egyfelvonásos – A csengő és Rita című – vígoperáját állította színpadra. Február 7-én a Nagyszínházban Mozart A varázsfuvola operáját mutatják be rendezésében, amely produkciónak felettébb szokatlan és merész látványvilágot álmodott. A kettőzött szereposztású, nagyszabású előadásban a Szegedi Szimfonikus Zenekarral és a színház énekkarával együtt körülbelül 120 alkotó közreműködik.

„A varázsfuvola szabadságot ad”

 – mondta el lapunknak Tárnoki Márk, hangsúlyozván, hogy a darab által érintett témák is nagyon fontosak számára.

– A varázsfuvola ráadásul a lehető legegyszerűbben és legtisztábban foglalkozik minden ember számára fajsúlyos témákkal, mint a társra találás, a felnövés és a beilleszkedés – fűzte hozzá.

Tárnoki Márk a fiatal felnőtteket célozta meg

Ahogy fogalmazott, olyan produkciót álmodott, amely pozitív belépő élményként szolgálhat azok számára is, akik még életükben nem láttak operát.

– Persze a gyerekek és az idősebbek számára is működőképes és élvezetes lesz szándékom szerint. De olyan eszközöket és megoldásokat alkalmazok, amelyek a mai fiatal felnőttek számára ismerősek lehetnek. Olyan gesztusok lesznek a színpadon, amelyek a mi életünkről szólnak és modern közegben hozzák közel ezt az örök érvényű történetet – mondta Tárnoki Márk, aki attól sem zárkózott el, hogy duett közben rágyújtsanak az operaénekesek a színpadon.

Adta magát azonban a kérdés, hogy nem aggódik-e a rendező azon, hogy esetleg megosztó lehet a modern adaptáció a kultúrabarátok körében?

– Szerintem nincs igazi jelentősége, hogy egy darabot mai ruhákban vagy éppen kosztümös verzióban játszanak. Jó esetben nem ezen múlik, hogy egy nézőnek rokonszenves lesz-e az előadás vagy sem. Inkább azon, hogy amit lát, ahhoz tud-e kapcsolódni. Ehhez viszont az kell, hogy egy történetet, jelen esetben ezt a tündérmesét minél átélhetőbben, gazdagabban, pontosabban mutassuk meg. Legyen követhető, és a néző azonosulni tudjon a szereplőkkel. Úgy éreztem, hogy ebben az esetben könnyebb azonosulni ismerős, mai figurákkal – adta meg a választ a rendező. 

Minden szereplő azonnal ismerős lehet

Így lett például Tamino dorkós egyetemista, az Éj Királynője és udvarhölgyei rockdívák, Papageno kisállatbolti eladó, Papagena takarítónő a szegedi adaptációban.

– magyarázta Tárnoki Márk, aki Taminoban az arisztokrácia, Papagenoban a munkásosztály archetípusát látta meg.

– Papageno szerepe szerint madarakra vadászik, így adta magát, hogy mai környezetben kisállat-kereskedő legyen. Fontos szempont volt, hogy a fiatal Papagena első látásra passzoljon, illeszkedjen hozzá, mind a lelki alkatukat, mind a társadalmi helyzetüket tekintve – részletezte a rendező.

Szexi rockdívák és öltönyös hivatalnokok

Az Éj királynőjének női birodalmában a szabadság és az ösztönök, Sarastro férfias világában pedig a rend és a szabályok dominálnak majd a színpadon.

– Mindkét világot úgy képzelem, hogy egyaránt rendelkeznek pozitívumokkal és negatívumokkal is. Az Éj királynője világát a szabadság és az ösztönök vezérlik. Benne rejlik a veszély és a hisztéria, egyben az élet természetes része, hogy az ember időként el- és felszabadul. Ehhez veszélyes, formátumos nők illenek: Dívák. Sarastro birodalma jóval szabályozottabb, fegyelmezettebb. Egy hivatali világ, ahol öltönyös és kosztümös alakok végzik a feladatukat, a rendszert pedig biztonsági szolgálat védi – árulta el a rendező.