2025.02.16. 13:50
„A legnagyobb elismerés minden sikeres énekóra” – interjú Andrejcsik Istvánnal
Andrejcsik István operaénekes és pedagógus kiemelkedő művészi és oktatói munkásságáért idén elnyerte a Szeged Kultúrájáért díjat. A színpadon és a tanításban egyaránt maradandót alkotott, generációknak adva át az éneklés művészetét.
Andrejcsik István operaénekes 1983-ban szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Silvióként debütált, azóta számos jelentős szerepet alakított, többek között Anyegint, Almavivát (Figaro házassága), a Bolygó hollandit és Macbethet. Nem csak a színpadon, de pedagógiai pályán is maradandót alkotott. Az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának magánének oktatójaként generációkat nevelt fel és tanított az éneklés művészetére. A szegedi és magyar kulturális életben végzett kiemelkedő tevékenységéért a Magyar Kultúra Napján Szeged Kultúrájáért díjban részesült.
Többszörösen díjazott
– Számomra a legnagyobb elismerés minden egyes sikeres énekóra. Remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem. A legnagyobb boldogságokat már megkaptam: van családom, nyugodt életem, egészségem, és két olyan hivatásom – a színház és az oktatás –, amit szívből, tulajdonképpen hobbiként csinálok. Egyszerűen élvezem az életet. – nyilatkozta az SZTE-nek adott interjúban az operaénekes.
Már kétszer választották az évad énekesének Szegeden. Először 1995-ben, majd 2005-ben kapta meg újra a kitüntetést. Legutóbb Dömötör-életműdíjat kapott 2023-ban.
Elmesélése alapján, soha nem számított a díjakra. A Szeged Kultúrája díjnak a megkapásáról a portástól értesült. Mint elárulta, pályafutása során ez az egyik legrangosabb kitüntetés, ha nem a legkimagaslóbb.
Az, hogy Szeged sajátjának fogadott, és hogy a város kultúrájáért tett munkámat egy aranygyűrűvel díjazták, hatalmas elismerés számomra. Nem szoktam ékszereket hordani, de ezt azóta nem vettem le az ujjamról. Egyrészt, mert büszke vagyok rá, másrészt egy nagyon jó konstrukció, szinte észre sem veszem, belesimul a kézbe, jóleső érzés viselni
– árulta el a díjazott.
Andrejcsik István és az énekesi karrier
Énekesi pályafutása nem volt zökkenőmentes. Gimnázium után családi javaslatra elektronikai műszerészként végzett, de érezte, hogy nem az ő világa ez. A zene korán rabul ejtette, hiszen nyolc éves korától zongorázott, s bár technikailag nem voltak olyan adottságai, hogy zongorista legyen, a klasszikus zene iránti szeretet egyszer s mindenkorra beszippantotta, a részévé vált, s azóta is kulcsfontosságú szerepet tölt be életében.
Véletlenek sorozatának vallja az énekesi karrierjét, hiszen egy, a Magyar Rádió Énekkarába szóló felvételivel kezdődött minden. Oda ugyan nem került be, de onnantól segítették hozzá érő emberek a megfelelő irányba terelgetni. Amatőr kórustagként énektanárhoz, majd a honvéd Férfikarba, és végül a Zeneakadémiára jutott. Az akadémia után Debrecen és Szeged között próbálkozhatott.
Szegedet választottam, és azóta itt vagyok. Az élet mindig tálcán kínálta a jó megoldásokat. Ha valami miatt szeretnék 120 évig élni, akkor az az, hogy ezt minél tovább csinálhassam és élvezhessem!
Kihívásokból tanulni
Andrejcsik István karrierje is rejtett nagy megpróbáltatásokat, de mint a művész vallja, olykor éppen e nehézségekből tanulhatunk a legtöbbet.
– Balszerencsés fordulat volt a pályámon, hogy a kezdetekben olyan szerepeket kaptam, amelyek nem igazán illettek hozzám, ráadásul nem megfelelő énektechnikával dolgoztam. Ennek következményeként másfél évre abba kellett hagynom az éneklést, mert úgy tűnt, hogy a hangszalagjaimat mozgató izmok felmondták a szolgálatot. Hála Istennek, végül nem így történt, és folytathattam a pályám. Ahogy a mondás tartja: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” – és valóban, megjártam a poklok poklát.
Tanítani és énekelni
Andrejcsik István a bel canto éneklés elkötelezettje. Vallja, hogy ez az az énektechnika, amelynek birtoklása lehetővé teszi minden stílus megszólaltatását a barokktól a kortárs zenéig. A bel canto énektechnika lényege a sima, könnyed hangképzés, a tökéletes légzéskontroll és az egyenletes, kifejező hangzás minden hangmagasságban. Az énekes célja a természetes, hajlékony dallamformálás és a tiszta, áradó éneklés.
Kodály Zoltán szavait idézve hozzátette, nincs reménytelen ember, a zenére valamilyen szinten bárkit meg lehet tanítani. Amennyiben az ideje úgy engedi, mindenkit elvállal.
Pályafutása során számos csúcsot elért, de ma már nem keres szerepálmokat. Fellépéseinek minden egyes lehetőségét szívből élvezi, hiszen számára a zene mindig is a szeretet és elhivatottság kérdése volt. A jövőben is ugyanazt szeretné folytatni, amit eddig: tanítani és átadni a tudást a következő generációknak. Ugyanakkor hálás a Szegedi Tudományegyetemnek, hogy még a nyugdíjkorhatár elérését követően is számítanak a munkájára, és továbbra is lehetőséget biztosítanak számára, hogy az éneklés művészetét még sok-sok generációnak továbbadja.
