Szenvedély és hagyományőrzés egy helyen, nem is akárhol

A rececsipke az ország számos táján és Európában is ismert. Ez a technika a hagyományos rózsás, leveles, indás mintákat tartalmazó, kétféle főöltést váltogatóval szemben aprólékosabb: a kombinációk száma végtelen, az öltések sokfélék, s annyira közel vannak egymáshoz, hogy abból alakul ki a motívum. A vásárhelyi rececsipke valaha nagyon népszerű volt. Visszaemlékezések szerint a városképhez száz éve még elválaszthatatlanul hozzátartoztak a ház előtti padon ülő, recehálót kötő asszonyok. Később, a rendszerváltás előtti években országszerte kapható háziipari termék volt. Ágy- és asztalterítők, függönyök készültek így. Akkoriban, aki mondjuk otthon volt a kisgyerekkel, kereshetett vele egy kis plusz pénzt.

Háziipari termék a múzeumban

Mindez ma már a múlté. Ennek ellenére ma is vannak, akik hagyománytiszteletből továbbra is foglalkoznak ilyesmivel Hódmezővásárhelyen. Sándor Istvánnénak ez régi szenvedélye. Egykori tanítványával, ma alkotótársával, Presztóczki Irénnel a napokban a makói múzeumba látogattak, hogy munkáikból ajándékba hozzanak néhányat. A József Attila Múzeumnak gazdag néprajzi gyűjteménye van – az, hogy ide is bekerült, bizonyára segíteni fogja, hogy a vásárhelyi rececsipke ne tűnjön el.