Így fonódik össze a történelem és természet a Maros-parton – galériával

Magyarcsanádról azt tartják, ahol most áll, ott valaha Apátfalva volt – csak a török időkben elpusztult. Ami biztos: a két falu ma egymás testvértelepülése, gyakorlatilag összeérnek a 43-as főútvonal mentén. Egyikből a másikba egyszerűen átsétálhatunk. Egy időre egyébként, bő hetven éve a kettőt össze is vonták, közös nevük Csanád volt. A magyarcsanádi képeslapok elmesélik a történelmét.

A magyarcsanádi képeslapok templomai

Magyarcsanád lakosságának többsége ma magyar, de ez nem volt mindig így. A falu első templomát a szerb és a román közösség együtt építette 1808-ban. Később, 1880-ban a szerbek megépítették a magukét, ami a másik szomszédságában van, és a színétől eltekintve annak pontos, csak valamivel kisebb mása. A falu nevében a magyar jelző valószínűleg egyszerűen csak arra utalt ebben az időben, hogy kamarai birtok lehetett. Az első világháború után Magyarcsanádot is érintette a román megszállás, de szerencsére nem sokáig. A település egykori jó módját egyebek mellett a vasútnak köszönhette, de a Maroson átívelő vasúti hidat a második világháború idején felrobbantották. Most mindenki abban bízik, újraépül. Magyarcsanád ma mintegy ezerkétszáz lelket számlál – és hogy jelenleg is sokszínű, azt bizonyítja, hogy ott roma, román és szerb nemzetiségi önkormányzat is van.

Régi és új látnivalók a központban

Nem nehéz kitalálni, hogy Magyarcsanád látnivalói közül a legfontosabbak a román, a szerb, a katolikus és a református templomok. A községháza előtt áll Lantos Györgyi Szabadság-szobra. Nem műemlék, de nagyon szép a háborúkban elesettek emlékét őrző Hősök háza, illetve a hozzá épített modern művelődési ház. A falu központjában látható nevezetességeken túl említésre érdemes az említésre a külterületi kunkereszt, a közigazgatásilag Magyarcsanádhoz tartozó, a csend szigeteként emlegetett egy utcás Bökény, illetve a felrobbantott híd pillérei, amelyek a Maros partjáról jól láthatók.