Akad egy-két huncut húsvéti néphagyomány, de jobb, ha csak a bátrak próbálják ki

A húsvét az egyik legfontosabb ünnepünk. Szervesen kapcsolódik a kultúránkhoz, meghatározza az identitásunkat. A népszokások és hagyományok mindannyiunkat összekötnek, hiszen kinek ne lenne szép emlék a gyerekkorából a húsvéti nyúl vagy a locsolkodás. A húsvéti népszokások velünk élnek.

A húsvét jelentése

A húsvét szó a 40 napos böjt végére utal, és a “hús” magunkhoz “vét”-elét jelenti, vagyis innentől kezdve újra lehet húst fogyasztani. Szimbolikus értelemben pedig a feltámadást és újjászületést jelképezi, hiszen, mint ismeretes ekkor Jézus keresztre feszítésére és utána a feltámadására emlékezünk.

Szimbólumok

A húsvéthoz rengeteg szimbólum kötődik, ezek egyike a tojás, ami a megújulás, a születés, a termékenység, az újjászületés jelképe. A bárány pedig egyenesen Jézushoz kapcsolódik, akit Isten bárányának is neveznek, mert egyfajta „áldozati bárányként” tekintenek rá. Jézushoz kötődik a barka is, mert a Jeruzsálembe való boldog bevonulásakor az emberek barkákat, ruhákat terítettek elé az úton. A másik állat, a nyúl hagyománya Németországból terjedt el a 19. században, mert a legenda szerint a germán istennő Ostara átváltoztatta a színes tojásokat rakó madarat nyúllá, ami így a tojásokhoz és a fészekhez került, ez kicsit furcsa – írja a nepszokasok.hu.

Ünnepi ételek

Az ünnephez szorosan kapcsolódnak a hagyományos húsvéti ételek, amik fokozzák a hangulatot, és minden családban a „menü” részét képezik. Az alapanyagok közé a tojás, a sárgatúró, a sonka és a medvehagyma tartozik, de megemlíthetjük a tormát és a kalácsot is. A készételek sorában találhatjuk a majonézes kukoricasalátát, a medvehagymás pogácsát, a speciális húsvéti kalácsot és a különböző töltött húsokat.

Húsvéti népszokások gyerekeknek

A húsvéti szokásokat meg lehet szerettetni a gyerekekkel játékosan, vagyis igazából csak úgy lehet, erre vevők. Kíváncsiak és nyitottak mindenre, amiben részt vehetnek és meg van a maguk feladata. Ha bevonjuk őket a tojásfestésbe, akkor biztosan élvezni fogják az alkotást, bármilyenek is lesznek, bárhogyan is sikerülnek a tojások mintái, azokra büszkék lehetnek és lesznek, hiszen ők (is) csinálták. A húsvéti, az ünnepi készülődéshez a sütés-főzés is hozzátartozik – ebben is részt vehetnek. Ne feledkezzünk meg az ünnepkörhöz tartozó komolyabb vagy tréfásabb locsoló versekről és énekekről se, megtanításukkal szókincsüket is színesíthetjük, valamint jó hangulatfelelősök.

Egyéb hagyományok

A húsvétot megelőző virágvasárnapkor is több hagyomány és népszokás ismert, ezek közül szemezgettünk. A barkaszentelés a templomban történik, ahol valamilyen barkaágat megszentelnek és körbevisznek, ami a már említett eseményre, Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztet, amikor a gyermekek pálmaágakkal fogadták. Érdekesség, hogy a 4. századtól Jeruzsálemben a virágvasárnapi szentmisére olaj- és pálmaágakkal vonultak be.

Virágvasárnapi „sztori”, hogy a lányok kiszebábot készítenek szalmából, felöltöztetik menyecske ruhába és körbeviszik a faluban. Végül a település határán túl levetkőztetik, a szalmát folyóba dobják, és akinek a szalmája elúszik, az férjhez megy még az idén. A kiszehajtás után következik a villőzés, amikor a lányok fűzfaágakkal járják körbe a falut. Minden háznál eléneklik a villőzésre hagyományos énekeket, utána a ház gazdasszonya kiment hozzájuk, tojást adott a lányoknak, az egyik ágról letört egy gallyat, azzal „verte el” őket, azt kiabálva, „Mind menjetek fírhöz!”.

A nagyhét szokásai, szombatig

Ugorjunk vissza kicsit az időben, az úgynevezett húsvéti szent három nap népszokásaihoz és hagyományaihoz. Ezeken a napokon emlékezik meg a keresztény világ Jézus Krisztus kereszthaláláról és az azt megelőző szenvedéséről. A nagycsütörtökhöz kötődő lábmosás alázatra nevel, esznek valamilyen zöld ételt (persze, nem romlottat, inkább zöldséget...), a templomban a harangok utoljára szólalnak meg nagyszombatig, illetve a nagycsütörtök jelöli Jézus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedésének kezdetét.

Nagypénteken a szentmise után más helyre viszik az oltáriszentséget, mindent levesznek az oltáról, csak a gyertyatartók és a lepellel letakart kereszt marad rajta, ami Jézus szenvedésére és lemeztelenítésére utal. Ezen a napon tilos húst enni, bármilyen háztáji munka – tüzet sem gyújtottak, gyújtanak –, úgy hitték, aki még napkelte előtt lefürdik, az nem betegszik meg, valamint maximum háromszor esznek, amiből csak egyszer lakhattak, lakhatnak jól, és a keresztútjárás során megemlékeznek Jézus szenvedéseinek állomásairól, amiből tizennégy van.

Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és szokás volt az első harangszóra megrázni a gyümölcsfák törzsét, hogy a régi rossz termés lehulljon és az új ne legyen férges. A tűz hamuját, parazsát eltették, később gyógyításra használták, illetve a földeken szórták szét. Este körmeneteket tartottak, új tüzet gyújtottak a templomban, és ezen a napon feküdt Jézus teste a sziklában, a sziklasírban és várt a feltámadásra.

Húsvétvasárnap és -hétfő

A húsvétvasárnap a feltámadás napja, ekkor tilos volt a munka, az állat befogása, a föld művelése, nem főztek, nem söpörtek és még hosszan sorolhatnánk a tiltott tevékenységeket. Ehhez a naphoz kötődik az ételszentelés hagyománya, vagyis a délelőtti misére étellel, itallal – sonkát, tojást, kalácsot, tormát, bort – érkeztek, amit letakart fonott kosárban vittek. A húsvéthétfő a locsolkodás napja – ki ne tudná ezt? –, mert a víz az egyik legfontosabb termékenységi szimbólum. Ezért volt fontos, hogy a fiatal lányok mindenképpen meg legyenek locsolva, hiszen a húsvét ünnepe a megújulásról és tavaszvárásról is szól.

Végül egy érdekesség: a húsvéti locsolással együtt korábban a korbácsolás is szokás volt húsvéthétfőn. A legények sorra járták a lányos házakat, és ahol lehetett a locsolkodás mellett korbácsoltak is. Vajon mit szólnának ma a lányok, asszonyok, ha újra divatba jönne ez a „kedves” néphagyomány?