Makón nincs tájház, de van valami még különlegesebb – galériával

– A József Attila Múzeum udvarán 1980-ban, az akkori igazgató, Tóth Ferenc kezdte meg a skanzen kialakítását – mondta el a hétvégi tájháznap makói helyszínéről az intézmény mostani vezetője, Szikszai Zsuzsanna. A legrégebbi építmények a Makóról, Apátfalváról és Csanádpalotáról származó gabonás kasok, illetve a putri, amit az akkori cigányvajda irányításával építettek fel. A legismertebb mind közül a református hagymatermesztők életét bemutató hagymás ház, amit Erdei Ferenc nagyapjának Aradi utcai otthona alapján építettek fel. Van itt ezen kívül kovács-, bognár- és asztalosműhely is, amelyek berendezése helybeli mesterek hagyatéka. Mindez azért érdekes, mert makói tájház nincs, ezek révén a város múzeuma mégis részt vehet a tájházak napján – a látogatók ezeket kereshették fel, tekinthették meg Börcsök Attila szakszerű vezetése mellett. Persze az állandó tárlatot is meg lehetett nézni, ingyen.

Makói tájház helyett skanzen

A Tájházak Napját egyébként 23 éve rendezik meg hazánkban; a makói múzeum 15 éve - ugyanabban az esztendőben, amikor jelentkezett a tájházszövetségbe. A kérelmet a skanzen hiteles és korhű épületeire tekintettel fogadták el. Az igazgató egyébként elmondta, több mint 130 éve nyitották meg Magyarországon az első tájházat – ez Petőfi kiskőrösi szülőháza volt, az ötlet Jókai Mórtól származott.

A millenniumra már egy nagy néprajzi falut állítottak ki, ami ráirányította a figyelmet a hagyományok, a népművészet értékeire. Ezt később lebontották, ennek tárgyai pedig a Néprajzi Múzeum gyűjteményét alapozták meg. A ’30-as évektől egyre-másra nyíltak az egyes tájegységeket bemutató házakat, törvényt pedig 1940-ben hoztak ezek védelméről. A tájházmozgalom a második világháború után teljesedett ki, ’70-es években már több mint száz volt belőlük szerte az országban. A Tájházak Szövetsége 2002-ben alakult meg, jelenleg mintegy háromszáz tagja van.