Vízen keresztül érintette meg a zsűrit a nemzetközileg ismert szentesi fotós műveivel

Idén a szentesi Zoltai András nyerte el a Hemző Károly-díjat, amelyet évente ítélnek oda 35 év alatti magyar fotográfusoknak, akik dokumentarista munkájukkal kiemelkedőt alkotnak. A zsűri kiemelte Zoltai következetességét, érzékeny témaválasztását és letisztult képi világát, amely az ember és a víz kapcsolatát állítja a középpontba. A díjat idén is öt fős szakmai zsűri ítélte oda – Lajos Mari, Salvarani Zsófia, Korniss Péter, Bánkuti András és Szarka Klára. Zoltai tíz döntős közül emelkedett ki, hosszú távú munkája, a Blue Memoir sorozat révén, amely a vízhez fűződő viszonyunk vizuális naplója.

Zoltai András és a víz történetei

A „Blue Memoir” a hazai vizek mentén készült: kiszáradó medrek, szabályozott folyók, aszályos tájak és elárasztott falurészek szerepelnek benne. A sorozat nemcsak a klímaváltozás hatásait mutatja be, hanem azt is, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természetnek – még egy látszólag „vízbő” országban is.

Blue Memoir – hazai vizek arca

A projekt nem állt meg Magyarországnál. Zoltai éveken át dolgozott India északkeleti részén, a Brahmaputra folyó által veszélyeztetett Majuli szigeten, ahol az árvíz nem katasztrófa, hanem mindennapos állapot. Erről szól a „Flood Me, I’ll Be Here” című sorozata is, amelyet hamarosan fotókönyv formájában is bemutatnak.

Ki az a Zoltai András?

Zoltai András 1990-ben született Szentesen, jelenleg Budapesten él. Eredetileg marketing szakon végzett, de később a fotóriporteri pálya felé fordult. Munkái rendszeresen megjelennek rangos nemzetközi médiumokban – például a Washington Post, Libération, El País és Le Monde hasábjain is. Többszörös Pécsi József-ösztöndíjas, a National Geographic Explorer program támogatottja, valamint a NOOR Academy és a FUTURES platform résztvevője is volt. Munkássága során mindig a társadalmi és környezeti érzékenység határozta meg képeinek irányát.

Képei kérdeznek

A Hemző Károly-díj Zoltai munkásságának fontos mérföldköve, de valószínűleg csak egy állomás a sok közül. Ahogy ő fogalmaz: „A képeim kérdéseket tesznek fel, nem adnak válaszokat. Én csak figyelek – és dokumentálok.”