A tavalyi esztendő legjobb edzője a DM-nél: Kaszás Zoltán

Fotó: Schmidt AndreaAkárhogy is gondolják sokan, nem egyszerű játék a teke. Szegeden már régen nem arról szól, hogy a kocsmában dobunk néhányat, aztán majd az ott lévő gyerekek néhány fillérért vagy bambiért újraállítják a bábukat. Jó néhány hősködő pórul járt már: könnyű ugyanis azt mondani, bármikor ledobok százhúszat. Egyrészt nem mindegy, mennyi a végeredmény, másrészt pedig a tekét kevésbé ismerő másnap arra eszmél, hogy az izomláz miatt ugyan ráült a vécére, de felállni már nem tudott.

A fentiekhez nem kell edző, a sportág mai helyzetében azonban fontos a tréner szerepe. Egy profi stáb elképzelhetetlen tapasztalt szakember nélkül. Bármerre is megy a Ferroép-Szeged, Kaszás Zoltánt barátok, ismerősök köszöntik. Az együttes trénere Németországtól Ausztrián át Macedóniáig mindenkiről tud valami információt. Kinek mi a gyengéje, ki hogy ébredt, milyen sérülése volt, mennyit dobott a legutóbbi néhány alkalommal – olyan, mint egy statisztikus.

– Harmincnégy éve dolgozom a sportágban, sokfelé megfordultam, és bár nem voltam válogatott, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem – mondta az edző. – Mint az élet más területén, a tekében is fontos a menedzselés, ezt tartom a fő feladatomnak. Az edzőtáborokat például azért szervezzük, mert igazi baráti, családi hangulat alakulhat ki, amelyből aztán jön a csapategység. Ez pedig elengedhetetlen, hogy a sztárok később összetartó közösséget alkossanak. Általam került Szegedre a múlt és a jelen néhány sztárja, így például Ilics, Krsztulovics, Fekete, Mohácsi, vagy Zapletán. Arra különösen büszke vagyok, hogy utóbbi az ifiből kinőve ma már felnőtt válogatott kerettag.

Golyófogás

Kedves kis történet kerekedett a díjátadón Kaszás Zoltán és a szpíker, Süli Róbert beszélgetéséből. Mint mindenkit, a Ferroép-Szeged edzőjét is maga mellé szólította a műsorvezető, és kérdéseket tett fel neki. Az első kettővel nem is volt gond – Sokat van az újszegedi teke- és bowlingpályán? Szinte ott lakik? –, ám amikor a család került szóba, jött az elszólás: Kaszás Zoltán lánya is tekézik, de vajon a feleség fogott-e már golyót a kezébe? A csöndet Mezei Richárd városi sportigazgató és helyettese, Szovics Zoltán felkacagása, majd a sportrovat nevetéstől való összeesése váltotta fel. Aztán a vendégeknek és a szpíkernek is leesett: félreérthető volt a kérdése. Utóbbi időt kért – és kapott. Szüksége volt rá. Mert ő is zokogott a nevetéstől.

A Ferroép-Szeged versenyidőszakban heti háromszor edz. Kaszás szinte az újszegedi teke- és bowlingcentrumban él. Ott ül mindegyik játékos tréningjén, és apró megjegyzésekkel igyekszik felhívni figyelmüket a hibáikra.

– A kialakult stílusú, régóta tekéző emberekkel nehéz mit kezdeni. Ők már ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez. Persze azért a mozgásukra feltétlen figyelmet fordítok. Azok a jó játékosok, akik 120 dobáson keresztül ugyanolyan fizikai és pszichés állapotban teljesítenek. Ez pedig csak edzéssel érhető el. Szeretek foglalkozni a fiatalokkal, akik még jobban hallgatnak rám. Zapletánnal gyerekkora óta együtt dolgozom, az eredményei a közös munkát dicsérik – árulta el filozófiáját Kaszás.

A tréner 1998 nyarán érkezett Szegedre. Azóta tart a csapat sikerszériája. Ebbe hat szuperligás arany- és két ezüstérem, Európa-kupa bronz és ezüst, két Világkupa- és egy Bajnokok Ligája-elsőség fért bele.
– Sosem voltam még ilyen sikeres együttesnél. Termékeny időszak volt, és remélem, lesz még hasonlóban részem – jegyezte meg végül Kaszás.