Álmai nagy bravúrja még hátravan

Fotó: MTI– A gyerekeknek mindig nagyon sok ajándékot viszek haza – kezdte a beszélgetést a világbajnokság eddigi magyar hőse –, de nem árulnám el, hogy mit rejtenek a táskák, hiszen akkor nem lesz meglepetés.

– A magyar válogatott szereplése viszont sokakat váratlanul ért, a német lapok magyar csodáról cikkeznek. Számított ilyen fantasztikus kezdésre?
– Titkon természetesen bíztam benne, ám a dán és a norvég együttes ellen senki nem mehet biztosra. A rajt valóban jól sikerült, ami további önbizalmat adhat a folytatásra. Szerdán várhatóan a csehekkel kezdjük a mannheimi középdöntőt, és ha ott nyerünk, fél lábbal már a negyeddöntőben érezhetjük magunkat.

– Odahaza kitört a Puljezevics-láz. Itt, Kielben érez ebből valamit?
– Hogyne! Megállás nélkül csörög a telefonom. Gratuláltak otthonról, Svájcból, Spanyolországból, és persze Szerbiából is. Jólesik az emberek szeretete, boldoggá tesz, hogy örömet szerezhetek nekik.

– Ha már a szerbeket említi, kapott bírálatokat a magyar válogatottbeli szereplése miatt?
– Nézze, miután májusban komolyan felvetődött a honosításom gondolata, azonnal újra téma lettem a szerb szövetségnél. Előtte három évig rám se hederítettek, aztán egyszer csak behívtak volna a csehek elleni vb-selejtezőre készülő keretbe. Novemberben, a Világkupát megelőzően ismét csábítottak, de én akkor is nemet mondtam. Elegem lett a hitegetésből. Huszonkét éves koromban azt mondták, még fiatal vagyok. Néhány évvel később viszont már arra hivatkoztak, hogy lehetőséget kell adni a feltörekvő generációnak.

Fotó: MTI– Egyelőre csak felvetés, de játsszunk el a gondolattal. Mit érezne egy szerb–magyar mérkőzésen a magyar csapat kapujában?
– Hú, ez borzasztó fogós kérdés, hiszen szerbnek születtem, és mindig is az maradok. Számomra Belgrád a világ legszebb városa. Nagyon nehéz helyzet lenne, mert a túloldalon a barátaim állnának, de én száz százalékkal arra törekednék, hogy a magyarok nyerjenek. Óriási tévedés azt gondolni, hogy csupán pózból teszem a kezem a szívemre a magyar Himnusz alatt. Imádom Szegedet, az ott eltöltött négy és fél év döntő tényező abban, hogy most itt vagyok ezen a világbajnokságon.

– A 2001-es franciaországi vb-n a jugoszlávokkal szerzett bronzéremre milyen emlékekkel gondol vissza?
– Összesen két meccsen védtem, csak kiegészítő emberként jutottam szóhoz. Természetesen jó érzés felállni a világbajnoki dobogóra, de az ember nem bánja, ha többet tehet a sikerért. Ez most egy teljesen más helyzet, hiszen itt a csapattársaim, az edzők vagy a vezetők minden egyes mozdulatából az sugárzik, hogy szeretnek, és hogy fontos vagyok nekik. A fiúk a tatai edzőtáborban úgy üdvözöltek, mintha ezer éve együtt játszanánk, pedig a többségüket eddig csak ellenfélként ismertem. Őszintén mondom, meglepett a fogadtatás, de örülök, hogy az élet igazolta a döntésemet. És ezt nem azért mondom, mert kettőből kettőt nyertünk. Két vereség után ugyanezt gondolnám. Kitartunk egymás mellett jóban-rosszban.

Herbert a vb-n

A magyar válogatottal nem csak jó dolgok történnek Németországban: az egyik edzésen Józsa Máté olyan súlyosan megsérült, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány nem számíthat rá. A keret feltöltésére azonban még van lehetőség, és a megüresedett helyet információnk szerint a Pick Szeged játékosával, Herbert Gáborral töltik fel, aki már ma útra kel Németországba.

– Árulja el, hogyan készül az ellenfelekből!
– Ugyanúgy, mint a kapusok többsége: videózással, beszélgetéssel. Itt van például a csehek egyik legjobb játékosa, Jicha, aki a Lemgoban Mocsai Tamás klubtársa. A mérkőzés előtt biztosan kikérem majd Tomi véleményét, hogy mire kell különösen figyelnem a csehek balátlövőjénél.

– Elfáradt az első két meccsen?
– Be kell vallanom: iszonyatosan fáj a derekam. A körülöttünk dolgozó orvosi stáb rengeteget tesz azért, hogy pályán lehessek. Az angolaiak elleni meccsre felmentést kaptam a kapitánytól, így két napom van a regenerálódásra.

– Van kedvenc védése az eddigiek közül?
– Kettő jut eszembe hirtelen. Az egyik, amikor kivédtem Christiansen ziccerét a dánok indításánál, a másik pedig a norvégok elleni hetes és az azt követő kipattanó hárítása a mérkőzés hajrájában. A szívemnek legkedvesebb védést viszont a horvátok elleni csatára tartogatom.

Tordasi Petra és takarójának darabjai

Puljezevics Nenad kedvese, Tordasi Petra ismerős lehet a szegedi sportbarátok számára. A kosárlabdázó éveken keresztül játszott a Szeviép-Szeged együttesében. A nyáron igazolt vissza szülőváro-
sába, Kecskemétre. Tegnap délelőtt telefonon beszélgettünk vele.
– Éppen most beszéltem Nenaddal. Nagyon fáradt volt, és irtózatosan fájt a háta. Szerencsére olyan gondoskodás veszi körül, hogy biztosan rendbe jön a holnapi összecsapásra. Nagy várakozással indult el Németországba. Azt hiszem, azzal senkinek nem mondok újat, hogy ha bejön az első védése, akkor extázisba esik, bravúrt bravúrra halmoz. Ez gyorsan összejött a dánok ellen. Mi a titka remek formájának? Sokat beszélgetünk erről, hiszen már hónapok óta jól megy neki a védés. Ő mindig azt mondja, hogy a nyugodt háttér sokat jelent neki. Jól érzi magát a Pick Szegedben, és talán mellettem is... Legalábbis nagyon remélem. Fantasztikus volt a két meccs, családi körben izgultam végig. Leginkább a takaróm bánja a két derbit, hiszen úgy izgultam, hogy majdnem darabokra téptem.

Büszkék

A Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának vezetői esténként közösen izgulják végig a magyar kézilabda-válogatott meccseit. Felugranak, pacsiznak, és természetesen örülnek az összecsapások közben és után. Lele Ambrust, a Pick ügyvezetőjét kérdeztük Puljezevics teljesítményéről.
– Csak felsőfokon tudok nyilatkozni Puki teljesítményéről. Büszkék vagyunk rá, hogy ő a Pick Szeged játékosa. Skaliczki kapitány már régóta szorgalmazta, hogy kapja meg a magyar állampolgárságot, éppen ezért különösen örömteli, hogy ilyen parádés védésekkel hálálja meg a bizalmat.
Ujhelyi István, a Pick társadalmi elnöke szombat hajnalban kapott egy SMS-t.
– Sinka László, az MKSZ-főtitkára csak annyit írt: Puljezevics extraklasszis. Azt hiszem, ez nemcsak nekem, hanem minden Pick-drukkernek jólesik. Egy biztos kapusunk értéke alaposan felértékelődött, szerencsére 2+1 éves szerződés köti hozzánk. Ragaszkodunk hozzá, ő a mi kapusunk, a mi kedvencünk.

Angola is kipipálva

A magyar férfi kézilabda-válogatott utolsó csoportmeccsét – már továbbjutóként – a kvartett leggyengébbje, Angola ellen vívta. Skaliczki László szövetségi kapitány ennek megfelelően pihentette a kulcsembereket (Puljezevics, Diaz, Iváncsik T., Iváncsik G., Nagy L.), és azok kaptak több lehetőséget, akik eddig kevesebbet szerepeltek.
Eredmény: Magyarország–Angola 34–31 (19–15), a magyar gólszerzők: Gál 10, Mocsai 6, Nagy K. 5, Tombor 4, Császár 3, Vadkerti, Katzirz, Ilyés 2-2.
Jól kezdtek a mieink, de az már az első percektől látszott, hagyják majd játszani az afrikai ország együttesét. Az angolaiak éltek is lehetőséggel, a második félidő elején 22–21-re felzárkóztak (17–8-ról), majd megdöntötték eddigi egy meccsen lőtt (27) világbajnoki nemzeti gólrekordjukat. A 28. találatot Manuel Dias érte el. Válogatottunk az 55. percben is még csak 31–30-ra vezetett, de végül hozta a kötelező győzelmet. A csoportelsőként a középdöntőbe jutó, oda két pontot magával vivő Skaliczki-csapatból ezúttal Gál Gyula, Mocsai Tamás és Nagy Kornél nyújtott jó teljesítményt.
A Dánia–Norvégia összecsapás lapzártánk után fejeződött be. 

Méhes Gábor