Válogatottunk ma debütál

Német győzelemmel kezdődött a kézilabda-világbajnokság. Fotó: Karnok CsabaNagy László államvizsgatételekkel a hóna alatt toppant a liftbe a dampi rekreációs központ első emeletén. Ha pedig ráér a tételekkel foglalkozni, abból az következik, hogy – a szakmai stáb valamennyi apró részletre kiterjedő munkájának hála – a dánokról és a norvégokról már mindent tudnak a magyar válogatott játékosai. Még néhány órát kell várni, és ma este negyed kilenctől az elmélet a gyakorlatba is átültethető lesz.

Skaliczki László szövetségi kapitány legénysége csütörtökön este az utolsó gyakorló mérkőzésen a hőemelkedéssel bajlódó, ám azóta szépen gyógyuló Fazekas Nándor nélkül 37–16-ra legyőzte a Flensburg második csapatát, majd a tegnap délelőtti szabadprogram után áttette székhelyét a csoportmérkőzéseknek otthont adó Kielbe, ahol este a dánok elleni mérkőzés időpontjában edzést vezényelt a kapitány. Arról, hogy az egészséges önbizalom mellett a feszültség is percről percre nő egy-egy félmondat és néhány elcsípett, ellesett tekintet, pillantás árulkodik.

Ötgólos hazai siker

A 20. férfi kézilabda-világbajnokság nyitómérkőzésén: Németország–Brazília 27–22 (12–10). Kicsit szenvedve nyertek a hazaiak.

A csapatok tehát izgatottan készülnek az első fellépésre, azt viszont túlzás lenne állítani, hogy Németország vb-lázban ég. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság háromnegyedének fogalma sincs arról, hogy a következő két hétben germánföldön összejönnek a világ legjobb kézilabdázói. Akik viszont tudják, szinte kivétel nélkül aranyérmet várnak a hazai együttestől. Mondhatni a vihar után jöhetnek a viharos sikerek. Nem véletlen, hogy a német állami televízió reggeli műsora a kontinenst sújtó orkán mellett jóformán csak a világbajnokság felvezetésével foglalkozott. Húszpercenként vetítették le a 1978-as NSZK–Szovjetunió vb-döntő utolsó másodperceit, és a lefújást követő német örömünnep pillanatait. Errefelé előszeretettel vonnak párhuzamot a tavalyi a futball- és az idei kézilabda-világbajnokság között.

A hasonlóság legfőbb eredője két kapus, Oliver Kahn és Henning Fritz személye. A Bayern-portás helye sokáig megkérdőjelezhetetlennek tűnt a Nationalelfben, aztán egyszer csak körön kívülre került; most pedig ugyanez a veszély fenyegeti a 2004-ben a világ legjobbjának választott Fritzet, aki klubcsapatában, a Kielben jelenleg csak a harmadik számú hálóőrnek számít. De a nyitómeccsen ő kezdett és a vendéglátók optimisták.

A magyar válogatott a németekéhez hasonló merész álmokat egyelőre nem szövöget. A mieink már az olimpiai kvalifikáció lehetőségét magában rejtő 7. hellyel is boldogan kiegyeznének. Legfeljebb, ha a sors úgy hozza, menetközben szívesen megváltoztatjuk az igényeinket.

Méhes Gábor