Szokolai László fejelésről, az U17-esekről, Szegedről vall

– Alacsony termete ellenére kiválóan fejelt. Rettegtek a védők Szokolaitól. Mi volt a titka?
– Arra kérem, ezt így nyugodtan írja le: nekem sosem kellett köszönnöm az ütemnek. Általában a rövidre érkeztem, de mivel hetven cm volt a súlypontemelkedésem, középről, vagy a hosszúról is sokszor voltam eredményes.

Az U17-es válogatott kapitányának névjegye

Szokolai László

Született: 1952. 03. 25.
Klubjai: KSI, Tipográfia, Bakony Vegyész (Veszprém), Győr, FTC (282 meccs, 158 gól), Sturm Graz (osztrák, 146 meccs, 96 gól), Gyöngyös.
Válogatottság/gól: 13/2. A két válogatott gól időpontja: 1978. 10. 11. Eb-selejtező (Magyarország–Szovjetunió 2–0), 1985. 04. 03., vb-selejtező (Magyarország–Ciprus 2–0).

– Pályafutása jelentős állomása volt a Fradi. Tartja a kapcsolatot az egykori játszótársakkal?
– Olyannyira, hogy Nyilasi Tiborral például szinte óránként beszélünk. És nem csak azért, mert ő az utánpótláscsapatok koordinátora. Ha például náluk lábtengózunk, állandó párja vagyok, ha pedig én hívom meg őt, akkor mindig hoz magával valakit. Olyankor ellenfélként megy a parti. Hazafelé Ebedlihez is sűrűn benézek a Gamma-sporttelepre, de Martossal, Bálinttal, vagy Törőcsikkel szintén gyakran beszélünk.

– Egykor Szegeden gyakran megizzadt bármely nagycsapat. Milyen emlékei vannak a városról?
– Emlékszem, egyszer a hórihorgas Nagy Anti fogott, mégis sikerült gólt fejelnem. Akad negatív eset, és ezúton is elnézést kérek Kádártól, aki jobbhátvédként sokszor felrúgott, és tudtommal külföldön él. Egyik meccsen annyit kaptam tőle, hogy egyet visszaadtam. A törlesztés rosszul sikerült, hiszen lecserélték, ráadásul súlyos sérülést okoztam neki. Nem voltam én ilyen játékos.

Női bírók a megyében

A Tisza Volán-Szeviép és a magyar U17-es válogatott felkészülési meccsén kiválóan ténykedett a bírói trió: Fülöp Zoltán vezetésével ifj. Kormányos Gábor és Szeles Krisztina. Igen, már Csongrád megyében is van női játékvezető. Mégpedig három: a mártélyi Szeles mellett a szegvári Balázs Erika és a hódmezővásárhelyi Pál Erika. Ne lepődjön meg senki, ha feltűnnek tavasszal. És azon se, ha kiválóan teszik dolgukat.

– Fontos selejtezőre készül az U17-es csapattal. Mit vár Franciaországban a gárdától?
– Először is: mivel ott ünneplem az 55. születésnapomat, ajándékként továbbjutást. Ehhez az első meccsen meg kell verni a finneket, míg ha velünk párhuzamosan a franciák és a norvégok ikszelnek, akkor kezünkben lesz a sorsunk. A jó szereplésben, a közös munkában nagy segítségünkre volt a Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetség, amely egy teljes napra meghívott bennünket Szegedre.

– A 17 évesek példaképei éppen a 19 esztendősek lehetnek. Vannak az ön csapatában is Németh Krisztiánok, vagy Dudás Ádámok?
– Az 1989-esek kiváló korosztályt alkotnak. Nem véletlen saját generációjukban a kontinensen elfoglalt ötödik helyük. Két Európa-válogatott labdarúgóról van szó. Nálam is akadnak olyanok, akikre érdemes lesz odafigyelni: így a római Tamási Zsoltra, a stuttgarti Varga Bencére, az MTK-ból a kapus Gulácsi Péterre, Simán Ádámra, Simon Andrásra, Molnár Marcellre, a zalaegerszegi Kádár Tamásra, vagy az újpesti Litauszki Róbertre.

Szoki-sztorik

Szokolai László két emlékezetes sztorival állt elő. Az egyik az ausztriai légióskodásához kapcsolódik. A Sturm Graz – itt szerepelt négy idényben – Neusiedlben játszott, és a magyar támadó 18 méterről hanyatt dőlve ollózott egy gólt. A klub elnöke nem szerette Szokolait, nem is volt ott a meccsen, így csak legyintett, amikor mondták, milyen gólt szerzett. Következett Eisenstadtban a következő bajnoki, ahol Szokolai megismételte előző heti teljesítményét: 18 méter, olló, gól! Dacból.
A másik esetnek már pályafutása befejezéséhez van köze. Gyöngyösön az NB III-as gárdában edzett. Treiber Rudolf alaposan megfuttatta a csapatot. Szokolai, mint a gárda rutinos – szerinte: öreg – labdarúgója az első edzést még bírta, a másikon nehezebben tartotta a lépést a fiatalokkal, a harmadikon pedig már szenvedett. Amikor a tréner azt mondta, próbálja meg utolérni a BKV Előre jelenlegi csapatkapitányát, az akkor még fiatal „nyulat", Varga Attilát, Szokolai besétált a kezdőkörbe, felvette a labdáját, majd azt mondta: – Rudibá', kösz szépen, abbahagytam a focit!
És leadta a szerelését.