A Pick Szeged ült fel a királyi trónra

Pick Szeged - MKB Veszprém 25-23 (15-10)
Budapest Bank férfi kézilabdaliga, rájátszás, döntő, negyedik mérkőzés. Újszegedi sportcsarnok, 5 ezer néző. Vezette: Kékes Cs., Kékes P.
Pick Szeged: PULJEZEVICS – BENDÓ 1 (1), DJURKOVICS, HERBERT, ILYÉS 1, BAJUSZ 1, VADKERTI 6. Csere: SZENTE (kapus), KRIVOKAPICS 6 (1), ANDJELKOVICS 4, MEZEI 3, BERTA 3, SUTKA. Edző: [namelink name="VLADAN MATICS"].
Veszprém: Perics – GULYÁS 3, Vujin 2, Sesum, Gál 2, Perez 1, PÁSZTOR 4. Csere: TATAI (kapus), Lusnyikov, IVÁNCSIK G. 6 (3), Lazarov 2, Eklemovics 1, Cosma, Putics 2 (1). Edző: Zdravko Zovko.
Kiállítások: 16, ill. 12 perc. Hétméteresek: 5/2, ill. 6/4.
Az eredmény alakulása: 3. perc: 3–1, 12. p.: 8–3, 21. p.: 12–4, 27. p.: 15–7, 41. p.: 20–13, 48. p.: 23–16, 55. p.: 24–21.
A bajnokságot 3:1-es különbséggel a Pick Szeged nyerte a Veszprém, a Dunaferr és a PLER előtt.

Sok beszédről nem lehetett szó, hiszen az újszegedi sportcsarnokban már a mérkőzés megkezdése előtt egy órával megkezdődött a fieszta. Így aztán akkora volt a hangzavar, hogy a saját szavunkat sem lehetett hallani. Amikor pedig bevonultak Mezeiék, szinte beleremegett a sportcsarnok vastraverze. Egyébként a két csapatnál semmiféle külső változást nem vehettünk észre. Hacsak azt nem, hogy a Pick Szeged összeállításában ismét szerepelt Ratko Djurkovics, míg Zdravko Zovko még mindig taktikázott: Lazarovot vagy Tombort szerepeltesse-e? Az első büntetőnél kiderült: a nyáron a Zágrebbe távozó átlövő kapott bizalmat.

Puki, a Superman

Ez az ő idénye volt. Élete legnagyobb alakításával rukkolt elő a 2006/2007-es szezonban Puljezevics Nenad, a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának válogatott kapusa. Bravúrt, bravúrra halmozott. A csúcsteljesítménnyel tegnap este állt elő. Őrületbe kergette a veszprémieket, nem volt olyan „bakonyi", akinek ne védte volna a lövését. Próbálták átejteni: nem sikerült. Próbáltak neki tíz méterről gólt lőni: nem sikerült. Próbáltak neki ziccerből a kapuba lőni: nem sikerült. Próbáltak mindent Zdravko Zovko fiai, nem tudtak a szegedi közönség nagy kedvencének eszén túljárni. Superman volt. Méltán ünnepelte az ötezer néző, a mezőny legjobbja volt.

[namelink name="Vladan Matics"] megpróbálta leplezni feszültségét, s mosolyogva várta élete talán legnagyobb és legizgalmasabb összecsapását. Fantasztikus iramban kezdett mindkét csapat. Az előző három összecsapáson csak a védekezésben jeleskedő Vadkerti, most a támadásban vállalt csúcsszerepet, hiszen kilenc perc alatt négyszer vette be Perics kapuját.

– Így kell biztatni egy csapatot – ordította a fülembe Barok István, a Ságvári gimnázium testnevelője. Igaza volt, mert a nézők szinte állandóan űzték, hajtották a Pick Szeged játékosait. Mezeiék pedig úgy játszottak, mint még talán soha.

Amikor pedig már 8–3 volt a Szeged javára, Zdravko Zovko edző időt kért. Cserélt a kapuban, majd Pérez helyett Puticsot, Sesum helyett pedig Eklemovicsot küldte pályára. Ez azonban nem hozott változást, mert amit nem sikerült kivédekezni a hazaiaknak, annak útját állta a nagyszerűen védő Puljezevics. Szinte eksztázisba kergette a drukkereket, s az ellenfél lövőit pedig elbizonytalanította. Olyan labdákat védett ki, amelyeket már sokan a kapuban láttak. Azt is írhatnánk, hogy lelkesen, nagyszerűen, összeszedetten játszottak a hazaiak. Azonban ha nagy szavakkal akarjuk a Pick teljesítményét jellemezni, akkor azt kell írnunk: apait anyait beleadtak. Volt idő, amikor egyszerre két Mezei volt a pályán, no nem a hazaiak csapatkapitánya duplázódott meg, de nem is két ember helyett küzdött, hanem mert a fia, Beni volt az egyik pályatörlő.

Ilyés Ferenc meze eltűnt

Nem tudom, milyen jelzőt használjon az ember: élelmes, szemfüles, piti kis tolvaj? Tény, hogy ameddig Ilyés Ferenc a melegítést végezte, valaki a kispadról elemelte a mezét. Nem tudni, ezt azért tette-e, mert az átlövő eltávozik Szegedről, vagy egy bajnoki aranyérmes szerelést akart emlékbe szerezni. Erre a választ soha nem tudjuk meg.

Ha babonásak lettek volna a szegedi kézilabdások, akkor rossz jelnek fogták volna fel, hogy Bajusz kihagyta a büntetőt. Majd Vadkerti és Andjelkovics ziccerben Tatai lábát találta el. Azonban egyszer minden rossz sorozat véget ér. Lendületbe jött ismét a Pick. Krivokapics, valamint Andjelkovics két-két találatával ismét tisztes távolságba (19–12) került a két csapat. A Veszprém pedig megpróbálta Iváncsik révén kikapcsolni az egyre eredményesebben lövő Andjelkovicsot. A 43. percben Vujin a megiramodni készülő Vadkertit lerántotta, és arcon csapta, ezért piros lapot kapott. Nincs azért lefutva ez a mérkőzés még, mondogatták a higgadtabb drukkerek, miután ismét elkövettek néhány bosszantó hibát a Pick-játékosok. Azonban a lelkesedésből arra lehetett következtetni, ha másként nem megy, akkor izzadtsággal kiharcolja a csapat a győzelmet.

Sikeres volt karaván

A Délmagyarország és a Rádió 88 közös szervezésében tegnap közel húsz autó járta Szeged belvárosát, és hangolta a lakosságot a nagy rangadóra. Remekül sikerült a kis túra, a rendőri felvezetéssel és a szériakrosszos Farkas Zsolt felzászlózott autójával sikerült jó előhangulatot teremteni. Különösen Patkós Attila, a 88 műsorvezetője volt elemében, egy hatalmas kürttel minden alvó szegedi polgárt felébresztett.

Az 51. percben Bajusz kapott egy medvepuszit, lesántikált a pályáról. Szerencsére a fagyasztó megtette a hatását, s vissza tudott állni. „Nagyon nehéz percek várnak még a Pickre." Sajnos igaz lett ez a megállapítás, hiszen miután Sutka büntetőjét is védte Perics, háromra (23–20) csökkent a hazaiak előnye. Mindkét csapat mozgósította a tartalékait: a Veszprém a védekezésre koncentrált, amiből gyors támadásokat indított, s ennek köszönhette, hogy sikerült felzárkóznia. Azonban Puljezevics eszén nem sikerült túljárni, hiszen ziccereket fogott. Ennek ellenére négy perccel a mérkőzés vége előtt sem lehetett azt mondani, hogy megnyerte a mérkőzést, s ezzel együtt a bajnokságot is a Pick.

Az utolsó két percben azonban már azt skandálta a nézőtér, hogy bajnokcsapat! Az extázisban védő Puljezevicsnek nem lehetett gólt lőni, míg Ilyés – négyszer forgácsolta szét a kapufát – a legjobbkor köszönt be Tatainak. Jött a visszaszámlálás, majd az ünneplés: konfettieső, aranyérem, kupaátadás. Hatalmas ünnep a sportcsarnokban. Ötezer boldog ember ölelgette, puszilgatta egymást. A Pick kézisei hatalmas örömet szereztek. 1996 után újból bajnok férfi kézilabdacsapata van a városnak!

Aranymondások

[namelink name="Vladan Matics"]: – Nyert a szegedi szív és a nagyszerű közönségünk. Nagy volt a tét, ezért követtünk el annyi technikai hibát. Szerencsére az ellenfelünk is rengeteget rontott. Nem tudok mást mondani most sem: az enyém a világ legjobb csapata! Amikor már csak hárommal vezettünk, éreztem, hogy van annyi tartás a csapatban, hogy megőrzi az előnyét.

[namelink name="Ujhelyi István"] társadalmi elnök: – Még most sem hiszem el, hogy mi nyertük a mérkőzést és a bajnokságot. Életem legszebb pillanata. Három gondolatot említenék még: ilyen nagyszerű szegedi közönség előtt csak meghalni lehet; tovább kell építkezni; jót tesz a magyar kézilabdának a verseny.

Pistrui László, a klub elnökségi tagja: – Én minden fő szponzornak ilyen csapatot kívánok: amikor a fő támogatónkká vált a Szeviép, akkor Magyar Kupát nyert a csapat. A második évben pedig bajnoki címet szerzett. Kell ennél nagyobb boldogság?

Kővári Árpád, a Tisza Volán SC ügyvezető elnöke: – Ilyen napja talán még egyetlen magyar klubnak sem volt még, hiszen a nyolc megszerezhető bajnoki címből Szeged kézilabdája ötöt megszerzett.

Kulich Éva, a Pick Szeged Zrt. marketingvezetője: – Bevallom, egész éjszaka azon izgultam, hogy szerdán ünnepelhessünk. A John Bullban ültem délben, amikor láttam, hogy egymás után jönnek – nagy nyugalommal – ebédelni a játékosok. Aztán a pályán láttam megint őket, és most már mehetünk ünnepelni.

[namelink name="Mezei Richárd"]: – Mi egységesebbek és sikeréhesebbek voltunk, mint a Veszprém. Azért ellenfelünket is dicséret illeti, hiszen az utolsó percig küzdött. De a mi fordulatszámunk ezen a mérkőzésen magasabb volt.

Kettős vereség

Ha a veszprémi kézilabdázók olyan gyorsan reagáltak volna a mérkőzés egyes periódusaiban, mint amilyen szélsebesen eltűntek az ezüstérmek átvétele után, a csapatok most talán az ötödik meccsre készülnének.
Az utóbbi években dicsfényhez és örömtánchoz szokott vendégek nem tartották méltónak az újdonsült bajnokcsapatot arra, hogy a díjátadást a jelenlétükkel végig megtiszteljék, a ceremóniát a maguk részéről korán befejezettnek nyilvánították.
Nem történt oly régen, hogy elfeledjük: Jose Mourinho, a Chelsea labdarúgócsapatának korántsem kifinomult modoráról híres menedzsere a bajnoki cím elvesztése utáni pillanatokban elrendelte, hogy a játékosai a soron következő találkozón kötelesek díszsorfalat állni az aranyérmes Manchester United futballistái előtt.
Stílus kérdése az egész.
Mert veszíteni tudni kell.
Ez most nem sikerült.

M. G.