Viszlát Maty-ér, ni hao Beijing!

Janics Natasa a világba kiáltja örömét; a Janics, Kovács Katalin duó összepacsizik a célba érés után; a Storcz Botond, Vereckei Ákos, Kammerer Zoltán, Horváth Gábor kajaknégyes megvédi címét; Kovács a női négyessel is szerez egy ezüstérmet; Kozmann György és Kolonics György kenu párosa harmadikként ér célba; a „Kisvajda", azaz Vajda Attila a semmiből riaszt rá a kenus mezőnyre, ismeretlenként bronzérmes lesz. Ezek az emlékek suhannak át rajtunk, mikor megérkezünk a Maty-éri olimpiai vízicentrumba. Négy évvel ezelőtti események, amelyek Athénban a kajakos és kenus válogatotthoz fűződtek. Három arany-, egy ezüst- és két bronzérem: a magyar válogatott így zárta a 2004-es ötkarikás játékokat.

És most megint eljött az olimpia ideje. Hogy repül az idő! – térünk észhez, és térünk be ugyanezzel a lendülettel a Maty-éri létesítmény fedett részébe, az árnyékba. Ahol már gyülekezik kajakos és kenus válogatottunk. Megint útra kel a csapat – két részletben: ki szerdán, például Janics, Kammerer, Kucsera Gábor, ki pedig jövő szombaton, a két szegedi, Vajda és Sík Márton, aztán Kozmann, Sáfránék –, a célállomás pedig kilencórás repülőút után Peking lesz.

A pekingi kajak-kenu csapat
A búcsú ideje – nagyjából így foglalható össze a következő majd két óra eseménysora. A versenyzők búcsúznak a médiától, az pedig tőlük. Kammerer Zoli kapcsán nem találhatunk olyan médiumot, amelynek ne nyilatkozna. Ő veszi át Horváth András létesítményvezetőtől azt a tortát, amellyel a centrum köszön el tőlük. Janics is sokat nyilatkozik, csak egy kis türelmet kér, mondván icipicit melege van. Ő meg Horváthnak ad át egy zászlót a csapat nevében. Vajda fáradtan is eleget tesz a kéréseknek, bár látszik rajta: alaposan meghajtotta trénere, a szintén utazó Vécsi Viktor ezen a délelőttön is.

– Még ma egyszer, aztán hétfőn és kedden kétszer-kétszer edzünk itt, majd szerdán délelőtt a Gubacsi hídnál, délután pedig repülünk – vázolta következő napjait az olimpiai újonc Kucsera, jelezve, nála a készülődés nem csak a csomagok összekészítéséből áll.

Végül Angyal Zoltán szövetségi kapitány búcsú gyanánt kihirdeti – no, nem a csapatot, azt már megtette, hanem – a várakozásait.
– Két-három aranyra, további két-három éremre számítok, és szeretnénk további helyezésekkel hozzájárulni a magyar olimpiai küldöttség összpontjaihoz – vélte a szakember.

Testi valójukban tehát tizenhat versenyző utazik, ám ott lesz velük lélekben Kolonics György is. Akinek ez az ötödik olimpiája. Nyugodtan mondhatjuk, és érezzük: ő is a csapat tagja. Mindörökre.
Viszlát Maty-ér, ni hao Beijing (azaz: üdv Peking)!